Az EKF-nek már több mint egy éve vége, azonban számos kérdésben még mindig tisztázatlan körülmények maradtak. Az atlatszo.hu és Magyar Narancs egy új mérföldkőhöz érkezett az EKF során elköltött pénzek útjának feltérképezése során.

A balkáni viszályok a zenekarokat sem kímélték. A Zabranjeno Pusenje-ben is megtörtént a törés, az alapítók más utat választottak. Az egyik a divathoz illeszkedett, a másik pedig a korszellemhez. Hogy melyik látogat el szombat este az Ifjúsági Házba, azt mindenki döntse el maga.

A balkáni elektronikus zene iránt éreklődők ma este fél 9-kor a Trafik Lokálban élvezhetik a Magyarországon nem túl ismert SOPOT Project fellépését.

Elpusztíthatatlan, évszázados hagyományok, és egy elpusztult, de újraépült, ugyancsak évszázados, szimbolikus jelentőségű épület. Ez adja a kontúrját annak az együttesnek, akik Bosznia népzenei hagyatékát, a ma is fenne ragyogó, török eredetű trubadúrköltészetet, a sevdalinkát lassan az egész világnak bemutatták már. A dac és a ragaszkodás ugyanannyira meghatározó volt kialakulásuk szempontjából, mint a szenvedély és a szenvedés.

Macedónia a leginkább balkáni ország mind közül, amiket ezzel a jelzővel szeretünk illetni. És itt most ne a kanyargós hegyi utakon döcögő, már évtizedekkel ezelőtt is elavult buszokra, a harsány, kecskéktől szagló piacokra, a lányaikat aranyért áruló cigányokra és hasonló sztereotípiákra gondoljunk, hanem a kultúrák találkozására. Bolgár, görög, török, szláv, bizánci hatások, négy vallás eszméi érték a területet évszázadokon keresztül, hogy egyedi, mégis nemzeti hagyománykincset hozzanak létre. Ezt hozza el az országosan elismert Tanec hagyományőrző egyesület Bistri Vodi nevű zenekara.

A Balkán Kapuja vagyunk, állítólag (rommá koptatott közhely), de a hétköznapokban eszünkbe sem jut, hogy ez mit is von maga után. Annak ellenére nem, hogy napi szinten szembesülünk a török hatással, ha elhaladunk a Széchenyi téren. Hogy tőlünk délre szerbek és horvátok vannak, végképp elfelejtjük, arról pedig szinte csak a beavatottak és a kisebbség tagjai maguk tudnak, hogy ezek a nemzetek kisebbségként Pécsett is előfordulnak. Saját néptánc-csoporttal és hagyományőrző zenekarral.

Magyarország egyik legelismertebb világzenésze szófiai születésű bolgár, a balkáni zenei hagyományok hivatásos ismerője, Olyan mértékig ismert, hogy még a Riverdance csapatában is játszott - igen, a géppuskalábú Flatley kisérőzenekaráról van szó. Nikola Parov a mandolin mellett vagy fél tucat egyéb hagyományos hangszeren játszik, és bár a kelta sikerrecept kicsit megmérgezte, igyekszik hű maradni ahhoz, amit mindig is képviselt - a Balkánhoz.

Az év kortárs képzőművészeti kiállításaként aposztrofálják azt a tárlatot, amely a POSzT off-programjába beillesztve tekinthető meg a Hattyúház Galériában. A Wasteland cím a nagy történelmi változások folyamatos újraélésére, traumatizálására utal. Balkáni háborús életképek alkotják a tárlat középpontját.

A pécsi kulturális életet alaposabban ismerők tudhatják, hogy ha népzenei produkcióba, néptáncos eseménybe, egyáltalán - a hagyományőrzéshez kapcsolódó eseménybe botlanak, ott nagy eséllyel a Pécsi Kulturális Központ az ötletgazda és az elkövető. Az elmúlt hónapokban egy féltucat alkalomból álló koncertsorozattal kedveskedtek a népzene-fanatikusoknak - ez alatt nem kizárólag a magyar népzenét értve, sőt. A Hagyománytár fedőnevű akció első résztvevője a CimbaliBand lett volna még januárban, de az elmaradt koncertet végül csak március 25-én sikerül pótolni.

Mit tehet egy elkeseredett apa, aki halálos betegségtől akarja megmenteni gyermekét, de nem áll módjában megfizetni a műtétet? Mit csinál, ha már a biztosító, a bankok, az ismerősök, a közeli barátok is nemet mondanak (egyszerűen azért, mert nekik sem áll módjukban)? Mennyit ér egy ember élete? Igazolhatja-e a morálisan "jó" a morálisan "rosszat"? Belgrádi családi thriller, ami bármelyikünkkel megeshet.