Fogyasztóbarát dzsezzrockból hazánkban sosem volt túlkínálat. Igaz, hagyományos, csak az igazán perverz ínyencek számára vállalható dzsezzrockból sem. A latin, a jazz és a pop stiláris elemeit egybeépítő Cornelio Tutu betölteni igyekszik ezt az űrt - olyan meggyőző sikerrel, hogy már a tengerentúlon is szemet szúrt a kritikának.

A szinte csak a művésznevén emlegetett Cornelio 2003-ban alapította zenekarát. Azzal a nem titkolt céllal, hogy a pannon susnyásból visz sikerre egy egyedi, újszerű zenei világot (első hallásra, laikus füllel az újszerűség helyett inkább a fogyasztható közhelyesség követel magának helyet, de a laikus fül nem keverhető össze egy jazz-értő füllel). Zenésztársai a honi jazz-világban elég ismert nevek mellett fordultak már meg. Csomós Ferenc dobos Pege Aladár mellett zenélt négy évig, az Oláh testvérek (Péter és Zoltán) a Trio Acoustic tagjai, Perger "Guszty" pedig az egyik legfoglalkoztatottabb pop-kongás hazánkban.

Amit már kevesebb helyen említenek Tutu kapcsán, az a pécsi szál. Egy interjúban meséli el, hogy kölyökként Katona Tamás volt a mestere, majd azt is ugyanitt, hogy a Zsűri zenekarral kezdte színpadi pályafutását. Így kerülhetett egy színpadra a magyar könnyűzenei-popzenei színtér nagyjaival, Somló Tamással, Bornai Tiborral, Balázs Fecóval. Rendhagyó, tiszta kvart hangközökre hangolt gitárja, a tapasztalt zenészek, akik mellette zenélnek, valamint az itthon egyáltalán nem játszott popos latin-jazz és jazz-rock meghatározó eleme annak a biztos sikernek, amit Cornelio célul tűzött ki magának.