A hétfő este a gitárzenéké lesz az ICWiP koncert-szekciójában. Alapos zenei nevelésről gondoskodtak a szervezők, így egyazon estén csak hívószavakban rokonítható zenekarok állnak egy színpadon, de a kettő között általában széles szakadék tátong. Így van ez a karcos inidezenét játszó Panic Radio és a lomha, súlyos, zamatos dark-country-t szállító Psycho Mutants esetében is.

Idehaza is elburjánzott az indie, hiába tiltakoztunk kézzel-lábbal. Néhány éve csak elvétve lehetett találni pár előhírnököt - Amber Smith, EZ Basic, The Moog... Aztán lassan nőni kezdett a punkot, '70-es évek garázsrokkot és powerpopot keverő zenekarok száma, s mostanra már kész inváziós hadtest alakult belőlük. Az ellenállás pedig hasztalan. A hadtest támadóékének teteje körül található a Panic Radio nevű bagázs - a négy, majd később három lelkes ifjú titánt számláló zenekar egyike az indi-színtér friss, ropogós, zamatos különlegességeinek.

Zenéjük karcos, mint a vandálok dúlta vonatablak, egyben dallamos is; erőteljes, tempós, mégis könnyen emészthető. Egyszerű, kettőnégyes gitárzene ez, semmi fölösleges cizelláltsággal és csipkével - puritán riffek egymásra pakolva, egy alapritmust püffölő dob kíséretében, egyszerű szövegvilággal. A Panic Radio túl van két EP-n, a nagylemezük épp készülőben, közben pedig nem restek körbekoncertezni az országot. Pécsett sem először lesznek láthatók, így talán már a helyi indi-keménymag is ott tombol majd az első sorban.

Képzeljük el, milyen is volna, ha David Lynch forgatná le a klasszikus Eastwood-western folytatását, ahol a Rossz és a Csúf halálra váltan próbálnak megszabadulni a szürreális hatalmakkal bíró Jótól. Képzeljük el Tarantino filmjeinek legjobb pillanatait összeturmixolva a vadnyugati idők Mexikójának hangulatával. Képzeljük el Nick Cave salakos noise-rockját és Johnny Cash letisztult countryját összeölelkezve. És nagyjából megkapjuk a Psycho Mutants alaphangulatát. 2003-ban eredetileg psychobilly zenekarként alakult meg a csapat, a jelenlegi formáció és stílus pedig közel két éve létezik csak.

Az alt-country, a western swing, a pszichedélikus gitárzene és a noise-rock elemeiben megmerítkező zenészszekció - megkoronázva Karnics Zoltán karizmatikus, egyedülálló hangjával és kiállásával - olyan csemegévé forrt össze, ami már a kezdet kezdetén méretes rajongótábort eredményezett. Psychoék hatalmas szerencsével találták meg a rést a magyar könnyűzenei életben, amit betölthettek - és útközben kiderült, hogy erre a műfajra csont nélkül vevő a magyar közönség. A Tarantino-filmek hamisítatlan amerkai low-life zamata ebben a zenében ugyanúgy jelen van, mint amennyire Angelo Badalamenti idegborzoló hangulató Lynch-betétzenéinek finom, vérszagot árasztó formavilága.