A férfivá válás témája annyira lerágott csontnak számít, hogy ebből a csontból már a velőt is rég kiszürcsölték. Irodalom, zene, filmművészet, színház rogyásig van a témát feszegető és taglaló alkotásokkal. De sikerült rápakolni még egy gyöngyszemet a kupacra - Banderas második rendezése a színész gyerekkorának Spanyolországába kalauzolja a nézőt.

Három fiatal fiú körül zajlanak az események, feltétlen és direkt összefüggések nélkül, néhol azonban szájbarágósan, erőltetett módon. Szerelem, szenvedély, hűtlenség, normaellenes viselkedés, deviancia - talán ezek lehetnének a legfontosabb hívószavak, melyekre fel lehet építeni a film eseményeit.

Miguelito átesik egy veseműtéten. Ennek hatására újra akarja formálni életét - ő akar lenni az új Dante. Figyelemreméltó törekvése abban sántít csupán, hogy a fiatalember irodalmi, konkrétan költészettel kapcsolatos ismeretei nem is terjednek túl a Divina Comedia szerzőjén. Miguelito döntését egyesek kikacagják, mások igyekszenek visszaterelni az élhető vágányra. Luli, a fiú szerelme azonban elbűvölőnek találja az egész parádét - különösen mert Miguelito szemében ő válik Beatricévé. A nagy költői roham ugyanakkor egyre hűvösebbé és viszontagságosabbá teszi kapcsolatukat, különösen mikor mindkét oldalról bekerül a képbe egy-egy új jelölt.

Paco, a gazdag, vagyonos úrigyerek folyamatos keserűségeket áll ki családja botrányai miatt. Apja hanyagolja az anyját, szeretőt tart, emellett mégis kész megbotránkozni azon, hogy fia egy alacsonyabb származású lánnyal tölti idejét. Paconak két mentsége van választására: egyrészt valamilyen módon hatást akar gyakorolni apjára, másrészt kellően bővérű és buja lányt fogott ki magának.

Babirusa örök kívülálló, mindig másképp csinál valamit, mint kéne, ennek hála eredményesen tartja maga körül mozgásban a dolgokat. Legnagyobb vágya meglátogatni Londonban élő édesanyját, mikor azonban sikerül megvalósítania ezt az álmot, csalódással kell szembenéznie.

Banderas rendezése, a Forró zápor a három fiatal huszonéves jóbarát történeteit mutatja be. Antonio Soler spanyol író regényéből szolgáltatta a forgatókönyv alapját. A Forró zápor története - a címnek ellentmondva - inkább langyos nyári eső, a rendezés, a képi világ, a színészek teljesítménye ugyanakkor figyelemre méltó.