Európa történelme híresen vérben pácolt - kiemelkedik ebből a pácból Anglia, bár gyanakszunk, hogy alapismereteink túl vannak reprezentálva a többi ország történelméhez képest Kiemelkedő királyok és sorsfordító ütközetek nevei kapcsolódnak ugyanakkor a brit szigetekhez - köztük nem egy nővel. I. Erzsébet, a Shakespeare-kori Anglia uralkodónője pedig olyan események közt élte életét, hogy az egy kész filmciklust kíván magának.

Ennek második része (az 1998-ban debütáló, és az Oscar-gálán csúnyán elvérző Elizabeth után) az Elizabeth: Az aranykor címet viselő film. Ugyanakkor egyáltalán nem folytatás-ízű, hisz nem az alkotást, hanem az uralkodónő élettörténetét folytatja ott, ahol az előző film véget ért. 1595-ben járunk, Európa fő kormányzási eszköze, a keresztény katolikus egyház, csak Angliában nem képes meghonosodni, Erzsébet királynő tevékenységének, az anglikán egyház működésének hála. II. Fülöp spanyol király, a katolicizmus meggyőződéses híve és térítője, az inkvizíció éllovasa a kontinens akkor legerősebb állama élén. Miközben Erzsébet trónjáért dúl a harc, Fülöp csak az okot keresi arra, hogy háborút indíthasson Anglia ellen - magától értetődő módon Máriát, Henry Stuart nejét, a skótok királynőjét támogatja majd, aki szintén katolikus hitű.

Erzsébet minden erejét a közelgő veszélyre összpontosítja - illetve összpontosítaná, ha nem kerülne a képbe Sir Walter Raleigh, a fél világot megjárt hajós-vagabond, aki másodállásban a Mr. Universe of the Commonwealth 1585 címre is pályázhatna - maga a megtestesült sárm. Erzsébet szerelemtől mételyesen igyekszik kisöpörni tudatából a férfit, akivel semmilyen kapcsolat sem képzelhető el, mivel Raleigh semmilyen nemesi ranggal sem rendelkezik. Ám azzal, hogy udvarölgyével boronálja össze, csak saját keeserűségét szítja fel. Miközben javában dúl a szerelmi háromszög uralkodónő, udvarhölgy és hajós közt, Raleigh és Erzsébet mind többet társalog, és mind több közösséget fedez fel a másikban. Ezzel egy időben Sir Francis Walsingham, a királynő főtanácsosa leleplezi Stuart Mária trónért szőtt összeesküvését, ezzel elindítva az angol-spanyol háború felé tartó folyamatot.

Hogy milyen irónia búvik meg "az aranykor" elnevezés mögött (nem mondhatni, hogy a spanyol Armada fenyegetése alatt olyan fényesen és gondtalanul élhetett volna Anglia), az rejtély. Annyi ugyanakkor bizonyos, hogy Shekhar Kapur pakiszátni rendező nem adta fel a majd egy évtizede forgatott Elizabeth kudarca láttán, és újabb alkotása lényegesen erősebb is lett elődjénél - köszönhetően talán a hálásabb történetnek is. Cate Blanchett, Clive Owen remek játékáért, a finoman kimunkált kulisszákért és korrajzért, a jól felépített történetért ugyanakkor feltétlenül érdemes beülni a moziba és megnézni a filmet.