John Osborne művét, bemutatása után két évvel, 1958-ban már meg is filmesítették. Ezt még maga William Shakespeare sem mondhatja el magáról. Mindketten hálásak lehetnének, ha még élnének, egy harmadik írónak, nevezetesen Nádasdy Ádámnak, akinek fordításai korunk minden követelményének eleget tesznek, talán felül is múlva azokat. Angol szakos bölcsészek kötelező olvasmánya, Keszég László rendezésében a Pécsi Nemzeti Színház műsorán.

Jimmy Porter (Pál András), egyetemet végzett, mégis piaci árusként dolgozó 25 éves fiatalember, aki minden dühét a trombitáján és, ami a nagyobb baj, feleségén, Alisonon vezeti le. Helene rábeszélésére Alison terhesen elköltözik, Jimmy és Helene között szenvedélyes viszony alakul ki.  Mivel Jimmynek nincs igazi kitörési lehetősége a piszkos és szürke Angliában, az örökké lappangó düh pedig átszövi egész életét, továbbra is zabolázatlan ösztönei rabja marad.

Önéletrajzi ihletésű, kétfelvonásos darab, a haragos színész tollából. Sikerét valószínűleg nem csak saját nemzedékének korhű ábrázolása, hanem a modernkori anglia társadalmi problémáinak felszínre hozása alapozta meg. A darab előtt az angol színházi élet steril volt és biztonságos, melodráma vagy vígjáték volt a szombat esti választék. Szép számmal akadtak követői az új trendnek és az újságok, minden bizonnyal az eladott példányszám növelése érdekében, a frappáns "dühös fiatalok" megnevezést húzták rájuk. Lázadás és harag a tehetetlenség, a kilátástalanség, a hiábavalóság ellen. Túlfűtott érzelmek, no meg az ahhoz dukáló nyelvezet. Botrány volt ez a javából, felkavaró és mindenképpen figyelemre méltó.

A darab a populáris kultúrára is jelentős hatást gyakorolt. A 70-es 80-as években sok rockzenészt a "dühös fiatalok" zenei megtestesülének gondoltak.  David Bowie: Look Back in Anger vagy az Oasis Don't Look Back in Anger című számát is gyakran kapcsolják a darabhoz, bár a cím egyezésén, ill. hasonlóságán kívül semmi közük egymáshoz.