Csáth Géza a magyar irodalom egyik legérdekesebb alakja és amit rögtön meg szoktak említeni a neve után:  született Brenner József, Kosztolányi unokatestvére. Mintha saját munkássága mellett kötelező volna megjegyezni a rokonságot. Az, hogy mennyire szükségtelen az író érdemei mellé csatolni egy másik óriásét is: kiderül a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának vendégelőadásából, a Harmadikban.

A kétfelvonásos darab a 20. század eleji boldog békeidőkben játszódik egy polgári család lakásában. Látszólagos családi idill, ami valójában vihar előtti csend. A darab első része a család kisfia, Janika halála köré épül. A második felvonás cselekménye a temetés után, a bonyolult és furcsa szerelmi háromszög körül forog.

Egymást követő három napon lesz színpadon a tragikomédia. A határon túli társulat rendezője, Bérczes László, így vélekedik a produkcióról: "Ott, kinn valakik, tán épp a nézők, tudják, hogyan is kellene élni, de mi, itt a színpadon,  szégyen, nem szégyen, biz nem tudjuk azt. Egyet nem tagadhatunk: mi, kicsi emberek valahogy-akárhogy, élni szeretnénk, ha nem úgy, ahogy kell, hát úgy, ahogy tudunk. Jelen esetben színházi rendezőként nem azért beszélek erről egy előadásban, mert így vágyom élni, hisz tudom jól, nem így kell. De beszélek róla Csáth Géza segítségével, mert így igaz. És még mulatságos is."