A londoni férfi létrejöttének története minden bizonnyal cselekményben gazdagabb, mint maga a film, de Tarr Béla filmjeit nem is szokás az akciójelenetek mennyiségének függvényében minősíteni. Sokkal inkább költészet ez, mintsem próza. Vagy ha már vizuális kérdéskörben akarunk mozogni, akkor festészet. Kevesen képviselek azt az irányvonalat, amit a mester magára vállalt, és irányvonal helyett talán inkább sorsot illenék mondani.

A forgatás hosszú ideig húzódott: az első nekifutás előtti napon a koprodukcióban készülő alkotás francia producere öngyilkos lett. A személyes tragédia a stáb tragédiája lett, hiszen néhány nap forgatás után a felállított díszleteket le kellett bontani és kérdésessé vált, hogy egyáltalán befejezhető lesz-e a film. Majdnem egy év szervezés és a rendező megszállottsága kellett végül ahhoz, hogy a második alkalommal alig egy hónap alatt leforgathassák a filmet.

A Londoni férfi újabb vesszőfutása a 2007-es cannes-i filmfesztiválon kezdődött, ahol a magyar újságírók kezdték ki az alkotást, leginkább bulvárosan, de a nemzetközi kritikák is megosztottak voltak. Már az is merész lépésnek tűnhetett a szervezők részéről, hogy az európai Oscarra meghívták a rendező legutóbbi alkotását, ahol a közönség valószínűsíthetően nem fedte azt a réteget, akik Tarr Béla filmjeit különben megnéznék.

A harmadik menet nem is olyan régi az idei filmszemle előtti hónapokra datálható, ahol először nyitófilmnek akarták a filmet majd mégis visszaléptek ettől a tervtől. Tarr Béla szűkszavúan kommentálta az esetet inkább a filmszemlén kívül tartották a bemutatót.