A legegyszerűbb úgy definiálni őket, ha a tagok egyszervolt és aktuális zenekarait nevezzük meg. Egyébként meg kicsit indie, de nem abban az értelemben, ahogy most használják, mindenféle szépfiús garázszenét jelölve vele - hanem úgy, mint amikor még az emocore jelző nem volt annyira közkeletű, és az indie az independent post-punk zenekarokat jelentette. Így többek között az At the Drive-int. Valahol azon a nyomvonalon indult el az azóta kultikus státuszt kiérdemlő Annabarbi - mondhatni, ők voltak Omar Rodriguez-Lopez magyar hangja. Örményi Ákos basszusgitáros és Egyedi Péter gitáros az Annabarbi szétzilálódása után próbáltak belekezdeni valami újba. Így született az Óriás.

Egyedi Pétert azok is ismerhetik, akik sűrűn járnak mostanában Isten Háta Mögött-koncertekre - a ritmusokat törő bölcsészmetál-zenekarban bőgő lóg a válláról. Egy időben az Óriást erősítette az IHM dobosa, Hortobágyi Laci, aztán az ő helyére jött a Sun Workshopos Nagy Dávid. Az itt megnevezett zenekarok világa nagyjából körülhatárolja azt is, amit az Óriás képvisel - kicsit erős, kicsit zúzós, kicsit puha, kicsit érzelmes, kicsit okos, kicsit humoros... egy kicsit minden ami dobbal-gitárral jól szólalhat meg. A srácok mostanában kezdik el meghódítani az itthoni közönséget, Fát dönteni című slágerük már a csapból is folyik (megérdemelten), és járják az országot, teltházas klubkoncerteket adva rendszeresen.

Egyébként meg nem lehet ezt definiálni. A MySpace-en ők se mondanak semmi közelebbit magukról, gyakorlatilag nincs műfajmegjelölés a nevük alatt. Az Óriás messze nem azoknak a zenei halmazoknak a szűk keresztmetszete, amikben a fent említett zenekarokat, vagy bármelyik tetszőleges indie-, garázs-, post-punk bandát említeni lehetne - az Óriás az a magyar gitárzenés trió, amelyik hangulatosabb, selymesebb, nem túl durva riffeket és témákat próbál összetenni absztrakt, kifinomult szövegvilággal, hogy egy új színt, új alakzatot hozzon be a sablonos garázsszíntérre. Menni fog nekik.