Nádasdy János Senkiföldje művei témáját, megvalósítását, kompozícióját tekintve is egy peremterület, szó szerint a senki, egyben mindenki földje, a terra incognita, ami bárki számára bejárható. Jellegzetes módon a művészt soha nem tudták egy meghatározott irányzat alá besorolni, a maga útját járja - a művészet irányzatainak területei közt, a határmesgyén, a senkiföldjén. Ott, ahol a vásznak és alkotások is értelmet nyernek.

A kortárs képzőművészet elmélete homlokegyenest helyezkedik szembe a kortárs irodalomelmélet gondolkodásmódjával. Utóbbiban szerző a szöveg vonatkozásában nem létezik, a nyomtatásba kerülő irodalmi mű a szerzőjétől elszakadva él önálló életet, generál önálló jelentéseket, gyakorlatilag a befogadó előzetes tapasztalataiban alakítva ki egy új, csak rá és a befogadóra a befogadás momentumában jellemző kontextust. Ez önmagában akkor sem létezik abszolút mértékben, ha éppenséggel történetírásról van szó, hiteles helyszínek és időpontok elbeszélésbe ágyazott gyűjteményéről. A kortárs képzőművészet ugyanakkor alkotója életútjának minimális ismerete nélkül befogadhatatlan, értelmezhetetlen.



Nádasdy János életrajzát sem árt felvázolni nagy vonalakban, mielőtt egyáltalán ránézünk az alkotásokra, amelyek persze rendelkeznek önmagukban esztétikai értékkel, a miérteket azonban kifejezetten az alkotás háttere adhatja meg. Az 1939-ben született alkotó '54-ben kezdte meg művészeti tanulmányait, a forradalom idején azonban kivándorolt Dél-Amerikába, majd visszatért Európába, és Németországban telepedett le. A mai napig élénken él benne az ország elhagyását követően tapasztalt másság, a magyar állapotoktól kézzel foghatóan különböző helyzettel való találkozás.

Nádasdy kinn végezte el képzőművészeti tanulmányait, majd fejest vetette magát az alkotásba. Viszonya Pécshez mindig is különleges volt, bár eredetileg Szigetszentmiklósról származik. Dr. Romváry Ferenc szerint ezt Pécs sajátos alkotói közegének köszönheti, amely a tűrt-tiltott-támogatott rendszerében valahogy mindig a felszínen tudta tartani a merészebb elképzeléseket. "1976-ban Vasarely múzeum létesülhetett, egy olyan festőnek az anyagából, akit itthon a tiltott kategóriába soroltak volna. Rövidesen az Amerigo Tot Múzeummal, a Martyn Ferenc Múzeummal, az Endre Nemes Múzeummal és Schaár Erzsébet Utca című monumentális szoborkompozíciójával egészült kia város "múzeumutcája", valamint az Uitz Múzeum helyén a Modern Magyar Képtárral, ahol olyan nem kívánatos festők munkáit is kiállíthattuk, akik nemigen voltak a rendszer számára szalonképesek." Nádasdy is ajándékozott egy alkotást a MMk-nak, amely a '90-es évek elejéig volt itt látható.



Nádasdy művészeti felfogását a Hannoverből származó, dadaista és Merz-művész Kurt Schwitters művészeti hagyatéka izgatta. A schwittersi felfogás, amely szerint a művészet nem választható le a művész életéről, hanem azzal egyenlő („Identität zwischen Kunst und Leben”), Nádasdy művészetének is központi kérdése. Schwitters a 20-as években a szemétkosárból szedte ki és ragasztotta képeibe az eldobott kacatokat, Nádasdy szemét-műveit, roncs-objektjeit és környezet-akcióit egy kritikus, provokatív gesztussal társadalmi kontextusba helyezi.

Akcionista művészete mellett jelentős - illetve jelentőssé emelkedett az évek során - a dán tengerpaton felfedezett témája, a bunkerek köré épülő sorozata. A korai, robusztusabb, elnagyoltabb ábrázolásokon keresztül a brutalitás teljes lirizálásáig minden állomás megtalálható a Pécsett kiállított darabok között. Az Atlanti Fal elkopott, rozsdás, értelmüket vesztett darabjait nem azok eredendő esztétikai minőségét kiemelve jeleníti meg, ehelyett erős képi feszültséggel mutatkozik meg a pusztulás, az emberi gőg és hübrisz, a hiábavalóság komorsága.



A betontól a bitumenig fizikailag csak pár lépés, művészileg kanyarok kusza halmaza kellhet, Nádasdy mégis össze tudja kapcsolni a kettőt. A kátrány viselkedése, mint esztétikai fenomén, vizsgálat és egyben művészet tárgyává válik az alkotónál, aki az anyag felhevítése után azt hagyja dolgozni egy felületen, hogy saját újtát járva alakítson ki önálló domborzatot, megkötve pedig egyedi vizuális élményt nyújtva rögzüljön alkotássá. Ez is egyfajta költői brutalitás, széppé szelídített erőszak - még az akcióművészet közegében is, ahol Nádasdy tömegkommunikációs eszközöket önt le bitumennel, a létezésük által okozott sérelemre utalva.

Fontos állomás még az '56-os alkotások csoportja, amely most kerül első ízben falakra. A művészre mély hatást tett a fiatalon megtapasztalt forradalom, annak leverése, valamint az ehhez kapcsolódó hazavesztés és elvándorlás tapasztalata. Ezek a képek két fotó felhasználásával, szitanyomattal készültek, a forradalom heterogenitását, ambivalenciáját igyekeznek megragadni.