„A múlton és az idő természetén meg az időjáráson, a felhőátvonulások jelentésén töprengek, mióta az eszemet tudom. Bambán, mellékesen, tátott szájjal négy-öt éves korom óta. Van múlt? Vagy ez csak pletyka? Máig csodának gondolom a megszületésemet, az életem puszta tényét… (….) …mindent meghatároz az a négy-öt éves kori élményem, amikor egyszer – ezt többször próbáltam megírni, de nem tudtam, viszont nagyon sokfelől körülírtam már, majdnem minden jó dolgom erről szól –, egész pici koromban rájöttem, hogy tulajdonképpen az ember az egész világgal, sőt a világegyetemmel azonos, és csak az a furcsa, hogy nem emlékszem az egész világegyetemre, minden porszemre külön-külön, de valójában ÉN vagyok a minden. Ha én vagyok a minden, ami nekem egyszerűen alapélményem, de nem úgy, hogy én, a kis Kornis, vagy a Kertész Mihály vagyok a minden, hanem az, aki azt mondja bennem, hogy én, az gyakorlatilag a világ szíve és közepe, az tart életben, aki bennem ént mond, aki bennünk mindannyiunkban énnek mondja magát, aki képes kinyitni a szemét, és értelmet tulajdonítani bárminek, és hogy ez a valaki, ez természetesen felelős az egészért. Ugye engem úgy tanítottak a szüleim, hogy az ember felelős azért, amit tesz, és ha az ember felelős, akkor, rájöttem, az egész világért én vagyok a felelős. Nyakig vagyok a felelősségben. Csak én ezt, 50 éves is elmúltam, mire le mertem írni, de végső soron erről szól majdnem az összes írásom.”*
Szeretettel várom Önöket.
Kornis Mihály
*In: A könyv, amivé az életemet formálni szeretném /Magyar Lettre Internationale, 2009 Ősz/

Belépődíj: 600 Ft, diákok és nyugdíjasok számára 400 F