A Soho legmélyén – koldusok, kurvák és bűnözők világában – Bicska Maxi, a sármos rablógyilkos titokban feleségül veszi Jonathan Jeremiah Peachum, a koldushálózatot működtető üzletember egyetlen leányát. A viktoriánus Anglia szolgáltatja a történelmi hátteret a meséhez, melyben a koldusok királya bosszút áll a bandavezéren lánya elcsábításáért.
A rablóromantikát sem nélkülöző történet mögött feltárul a nagyváros mocska, ahol minden eladó és mindennek pénzben meghatározható ára van. Ahol nincs becsület, mert „előbb a has jön, aztán a morál”, ahol pár pennyért mindenki elárul mindenkit, ahol a barátság hamis, a szerelem múlandó.

A keserű történet azonban különleges formában kerül bemutatásra. Bertolt Brecht és Kurt Weill Koldusoperája egyben a zenés színház egyik remekműve is. Egyszerre opera, musical és operett, valamint mindezeknek paródiája. Bár a darab a 20. századi színházi avantgárd része volt, mára már klasszikus rangra emelkedett és olyan, azóta számtalanszor feldolgozott „slágerek” hangzanak el benne, mint a Cápa dal, vagy az Ágyú dal.
A darab témája vándortéma, Brecht előtt többen is feldolgozták. Az első egységes zenés játékot John Gay és John Cristopher Pepusch írta. Az akkor már ismert író, Jonathan Swift 1716-ban javasolta Gay-nek, hogy írjon a londoni alvilágról. Londonban akkoriban beszédtéma volt a betörő Jack Shepard története, aki megszökött a börtönből, s akit az ugyancsak betörő Jonathan Wild árult el a rendőrségnek, és akit fel is akasztottak. Bohózat született a témából ismeretlen szerző tollából, aki a gyenge szöveget ismert dalokkal és balladákkal gazdagította. Gay szintén népszerű dalokat használt fel, de új szöveget írt hozzájuk és a darab maga is jobbra sikerült. 1727-ben került színpadra a mű a Lincoln’s Inn Fields színházban – utolsó pillanatban kérték fel a zeneigazgatót, Pepusch-t hogy írjon a darabhoz nyitányt és a dalokhoz kíséretet.

A Koldusoperát 1920-ban újra játszani kezdték Londonban, 1927-ben figyelt fel rá Elisabeth Hauptmann és lefordította Brecht számára, aki hozzálátott az átdolgozáshoz. Ernst Josef Aufricht színész éppen akkor bérelt ki egy színházat, és új darabot keresett. Brecht megmutatta a vázlatokat, Aufrichtnak megtetszett. Az avantgard Kurt Weill írta hozzá a zenét, a bemutatót 1928-ban tartották Berlinben a Theater am Schiffbauerdammban – frenetikus sikerrel, 1931-ben Brecht kissé átdolgozta a darabot – többnyire ezt a változatot játsszák. 
Forrás: PNSZ.hu