Világhírű filmből musicalt írni mindig komoly kockázatot jelent, de hogy érdemes vállalni, mindennél jobban alátámasztja az elkészült, és általunk bemutatott mű.

Chaplin az 1921-ben bemutatott film alapötletét saját életéből vette. Az általa megalkotott csetlő-botló, mindig jót akaró, de örökké pórul járó kisembert saját tapasztalatai, élményei alapján formázta meg, keltette életre. Hogy megértsük, érdemes megismerni gyermekkorát.

A Chaplin-család felmenői között találunk angolt, franciát, spanyolt és cigányt is. Apja Charles Spencer Chaplin, ír származású vaudeville-színész, anyja Hannah Hill, szintén a színházi szakmában dolgozott, music-hall énekesként kereste kenyerét, anyja húga szubrettként működött. Egy éves sem volt a kis Chaplin, mikor apja elhagyta a családot, anyja – féltestvérével, Sydney-vel együtt – nagy nehézségek árán, egyedül neveli. Öt éves sincs, mikor anyja elveszti a hangját, Charlie - aki akkorra kívülről tudta a szerepet - beugrik helyette, és énekével óriási sikert arat. Anyja nem tudta elviselni színpadi karrierje végét, pszichiátriai kezelésre szorult, a két gyerek a lambethi menhelyre került, onnan a Hanwell Árvaházba, majd ismét Lambethbe veti őket sorsuk.

Chaplin gyermekkora nagy szegénységben, nyomorban, éhezéssel és rengeteg szenvedés közepette telt el. Sokat nélkülözött, az utcán tengette életét, minden munkát elvállalt, amit el tudott végezni. Volt kifutófiú, újságárus, nyomdász, készített játékokat és azokat árulta, hogy fenn tudja tartani magát. Iskolába keveset járt, éppen csak írni, olvasni tanult meg. Korán kitűnt színészi képességeivel, tíz évesen már színpadon játszott, később a 8 Lancashire fiú nevű tánccsoporttal járta az országot, majd bekerült Fred Carno pantomim-társulatába. Világhírű színészként sem feledte nyomorúságos gyerekkorát, és elsőszülött fiának korai halálát. A kölyök-ben saját emlékeire alapozva alkotta meg a Jackie Coogan által játszott figurát.

Nagy Tibor zenéje – túl azon, hogy mesterien idézi a régi kor hangulatát – tökéletesen illeszkedik az előadás modern dramaturgiájához, hiszen Pozsgai Zsolt szerencsés kézzel nyúlt a történethez, úgy bővítette azt, hogy bemutathassa a hollywoodi létezésformát, a film-nagyipar központjának, az álomgyárnak belső világát is. Az eredeti történetet úgy alakította át, hogy annak „édes-bús” jellege nem változott, de többet tudunk meg Chaplinről, a régi korról és magunkról is.