A gyerekek leveleit már mind elolvasta, ismerte jól a kívánságokat, már csak az ajándékokat tette dobozokba és csomagolta színes papírokba.

A sok-sok ajándék már mind-mind készen állt.

Mosolygott a Télapó, már csak a piros kabátját készítette elő. A fehér, hóra emlékeztető szegélyét átkefélte, hogy jól mutasson holnap a rénszarvasszánon, ha valaki felnéz az égre, mert meghallja a csengettyűk csilingelését.

Tudta jól, a gyerekek nem láthatják, mert mindig csak éjszaka járt, és akkor alszik már minden gyerek.

De a felnőttek is őrzik még a gyermekkori álmot, a fehér szakállú Télapóról, a piros, fehér szegélyes kabátkáról, na és a télapósapkáról.

Valóban, a sapka!

Hiába nyúlt a Télapó a legfelső polcra, ahol tartotta mindig a sapkáját, de az nem volt sehol.

Izgatott keresgélésbe kezdett, hiszen, miként is indulhatna útnak, becsempészni az ablakba készített harisnyákba, kis csizmákba az ajándékot?

Hogyan is indulhatna el a Télapó sapka nélkül?

Egész éjjel keresgélt, keresgéltek vele a krampuszok, nem is festették aranyszínűre a sok virgácsot, amit a huncut és szófogadatlan gyerekeknek szántak, de a sapka nem volt sehol.

Már későre járt, amikor nagy bánatosan feladta Télapó a keresgélést.

Szomorúan álomra szenderült, és még nem tudta, hogyan indul másnap éjjel hosszú útjára.

Ahogy álomra hajtotta a fejét, csillámló por kezdett kavarogni a szobában.

Télapó csizmája felé örvénylett, szivárványos fény ragyogott fel, egyetlen percig tündökölt a karácsonyi varázslat, aztán eltűnt.

Egy aprócska csomag jelent meg Télapó csizmájában, színes csomagolópapírban, csillámló szalaggal átkötve.

Hajnalban kelt a Télapó.

Barátságos-vígan lobogott a kandallóban a tűz.

Gondterhelten megsimogatta hófehér szakállát, kinézett az ablakon és látta, odakint nagy pelyhekben hullik a hó.

És ekkor tekintete a csizmájára tévedt. A szárán kikukucskált a fénylő, színes szalag.

-Ejnye...-lépett csodálkozva közelebb.

Érdeklődve bontogatta a kis csomagot.

Egy új Télapó-sapka volt benne. Piros, fehér szőrmeszegéllyel, sokkal, de sokkal szebb, mint a régi volt.

A fejére próbálta.

Igen, így az igazi Télapó. Elmorzsolt egy meghatott könnycseppet a szeme sarkában.

Tudta, karácsonyi varázslat nélkül, idén nem jött volna el a Télapó.

Másnap, amikor átsuhant az éjszakán a rénszarvasszán, és minden kis csizma ajándékkal, édességgel telt meg, egyetlen gyermek sem hiányolta az aranyszínű virgácsokat.

Pedig azok azért nem voltak ott, mert nem festették meg aranyszínűre a krampuszok, a Télapó sapkáját keresve.