Hogyan szippantott be a képzőművészet?
Lassan huszonnégy éve, hogy kaptunk egy körlevelet az általános iskolában Lantos Feri bácsi szabadiskolájáról. Nála kezdtem el a vizuális eszközökkel játszani, amit nagyon élveztünk. Nem is sejtettük, hogy a játék, a kísérleti feladatok, az évek során kialakított nevelési program milyen fontos ismereteket közvetít.

A művészeti szabadiskolának sem lesz mindegyik tanulója képzőművész. Mikor határoztad el, hogy neked ezzel komolyabban kell foglalkoznod?
Ennek az iskolának nem is az a lényege, hogy mindenki képzőművész legyen. Talán én sem lettem az. Az volt a lényeg, hogy mindenki magához képest fejlődjön. Egy olyan eszköztárat kaptunk a kezünkbe, ami egyszerűen segíti az életben.

De volt ilyen pont?
Nem igazán. Az iskolában tanár és diák közötti szerves munka zajlott, egyre többet dolgoztunk. Egyre többet dícsértek minket, vagy éppen szidtak. Ízekre szedtek és így alakult ki minden. Nyakig benne voltam, ezzel foglalkoztam otthon is. Gimnáziumban is azt vettem észre, hogy bár figyelem, amit a tanár mond, mégis inkább rajzolgatok a füzetbe. Meg is buktam mondjuk az esti gimnáziumban és évismétlés alatt tanultam a szakmunkásképzőben épületszobrászatot. Közben rajziskolába is jártam. Amikor meg Feri bá' egyetemi tanár lett, akkor nem az egyetem miatt mentem oda hanem mert vele szerettem volna tovább dolgozni. És közben jöttek a kiállítások. Volt, hogy azt éreztem, hogy ez már valami művészet.
Egyébként az, hogy képzőművész soha nem lebegett a szemem előtt. Nem volt ez annyira lényeges. Mindig az előrelépést tartottam fontosnak és azt, hogy inspiráljon érdekeljen az amivel foglalkozom.

Érzek egy fajta távolságtartást a szavaidban képzőművész szóval szemben...
Ezek ilyen nagy szavak, amikkel lehet dobálózni. Mindenki, aki valamit kiválóan végez az szerintem művész és a művésznek pedig jó szakmunkásnak kell lennie. A jó kifli a pékségben ugyanolyan fontos, ha nem fontosabb, mint hogy leonardoi szinten fessen valaki. Persze az embereknek ez fontos lehet, de hogy hogyan segíti őket az minimum kérdéses és ettől elszállni pedig egyáltalán nem szabad.

Nyilván hülyeség a szembeállítás, de te látsz különbséget magad és a többi pécsi képzőművész között?
Biztos van, de az is biztos, hogy csak látszólag. Volt egy alkotói közösségünk, akikkel a BNY-t is megalapítottuk. Velük nagyon jól éreztem magam. Aztán magányos farkas lettem és még a Közelítésbe sem léptem be. Nem inspirált.

Jelenleg mi foglalkoztat, inspirál?
Vannak most is megkeresések belső terek kialakítására, de az életem most úgy alakult, hogy vettem egy romos bosnyák parasztházat és azt szeretném kikupálni, de az engedélyezési folyamat egy kukacoskodó szomszéd miatt elhúzódik. Lassan egy éve tart ez a huzavona.
Egyébként pedig négy éve sikerült összeállítanom egy kiállítási anyagot világító festményekból, ami egy nagyon intenzív színélményt ad. Ezt próbálom több helyen bemutatni, de nehéz neki megfelelő helyszínt találni és 2010-ben Pécsett sem sikerült ezt összehozni.

Ha már szóba került az EKF, mi a véleményed a 2010-es évről?
Hát sajnos ennek az egésznek a filozófiája nem olyan lett, amilyennek sokan szerettük volna. Nem arról szól, hogy Pécs mit tud adni 2010-ben, hanem hogy mivel lehet a pécsi közönséget elkábítani. Nagyon rossz szóval: parasztvakítás zajlik. Mintha a szervezők szörfölgetnének a neten, belefutnak egy cirkuszcsoportba aztán idehívják. Egy kis cirkusz, egy kis kenyér.

A művészet nyelvén megfoglamazott sarkos véleményt korábban is meg lehetett volna fogalmazni erről az egészről. Nem láttad értelmét a lázadásnak?
Nem. Ez is egy olyan dolog, ami ellen nem lehet lázadni. Ezt csak elszenvedni lehet. És közben örülni neki. Meg hát mindenki szeretne együttműködni. Talán az első felvezető évben, talán a másodikban, talán az EKF-évadban. De végül ez aztán nem jön el.

Láttam nemrég az egyik képedet a Parti Galériában, ami nem úgy néz ki ahogy korábban. A festményeid közé festettél egy EKF-logót. Egy elég karakán állásfoglalást gondolok a kép mögé. Elmondod, hogy mit akartál ezzel mondani?
Ha már nem tud/akar segíteni az EKF a pécsi művészeknek, akkor művészek segítsenekaz EKF-nek. Felületet adok nekik egy festményemen. Lehet jövőre a VOLÁN logóját fogom felrakni, de gondoltam idén leszek olyan nagyvonalú, hogy ezt most ingyen is megteszem az EKF-nek. Persze nem mindenkinek tűnik talán fel ennek az egésznek a kétértelműsége, hiszen annyira megszokott már, hogy mindenhol reklámok, meg logók vannak. De szerintem az EKF-nél sem értik, vagy nem is tudnak róla. Ha értenék, akkor már jött volna megkeresés, hogy ez meg mi a büdös franc?

Vége van már az évnek, nem hiszem, hogy érdekli őket az effajta kritika...
Nem akarom őket bántani, de valahogy nem rólunk, pécsiekről szólt ez az év. Ötvös-ékszerész kollégám sört csapolt, zenészek takarítottak, jómagam plakátolással tudtam hozzájárulni az EKF-sikeréhez. Jelentős dolgokat létrehozó ismerőseim labdába se rúgtak 2010-ben. Nem azt mondom, hogy messiásként mindent meg kellett volna oldani, de legalább ne hagynák elkallódni a tehetségeket. Ezek az emberek 10-20-30 éve nagyon fontos dolgokat tesznek és most nem figyel oda rájuk senki. Lehet, hogy nem forgatják magukat eleget a kellő körökben, de az a gyanúm, hogy nem is ismerik ezek a feefis-szervezők, vagy fejesek és nem is tudják, hogy mi van itt pécsen. Végülis ez egy fiatal, ötéves szervezet mi meg itt vagyunk évtizedek óta. Ez is a probléma része lehet.

Az EKF-helyében létrehoztam volna egy rögtönítélő sanzonbizottságot, az azt igénylő pécsi, baranyai művészeknek megítéltem volna fél-egymillió forintot és ebből létre kellett volna valamit hozniuk. Ha nem teljesítik, amit ígértek, akkor belelőni őket a Dunába! Nem az a bajom, hogy nem történt semmi, mert ez nem igaz, hanem az, hogy mi történhetett volna! Hatalmas lehetőséget szalasztott el a város. Persze olyasmi is zavar, hogy ronda lett a Kossuth tér. Egy hosszanti irányú térre keresztbe van szervezve. Lejtős terekből még lejtősebbeket csináltak, pedig a városnak a legnagyobb kincsei a vízszintes felületek. És tényleg nem az a bajom, hogy ezek rondák és rosszul vannak kialakítva, hanem az hogy milyen jól meg lehetett volna csinálni.

Mi az, amit jónak látsz benne? Mi az, ami miatt megérte, amiért jó volt?
Ne érts félre, ami van az jó, annak örülni kell. De ez olyan, mint a hőmérséklet. Nyáron a 28 fok nagyon jó, de a 33 még jobb. Aki azt mondja, hogy ez nem jó az hülye.
Egyébként ezt az egész EKF-címet még egy gúnyos fricskának, egy pofonnak is felfoghatom. A tűrés-tiltás-támogatás politikája után ezt tudtuk kezdeni ezzel a címmel. Ebben a városban egy fél Burzsoá Nyugdíjasok-kiállításunkat 2003-ban még letakarták, cenzúrázták az Ifjúsági Házban.

Ha már BNY. Van valami zenei projekted jelenleg is? Sunyin kérdezem ezt, mert hallottam a Sas Miklós Monoteamről.
Számkezdemények vannak, pályáztám többször is, de jelenleg a napi gondok jobban lefoglalnak. De erről a tervemről nem is akarok még beszélni. Majd, ha lesz már valami. Össze kellene szerelnem a számítógépem, meg idő kellene rá. Ha alkotni akarsz, akkor elég egy darab zsírpapír is, amire rajzolhatsz, írhatsz verset, de tény, ha maradandót szeretnél létrehozni, akkor kell a pénz. És nem az a lényeg, hogy vászont meg festéket vegyél, hanem hogy parizert. És legyen időd megcsinálni, amit szeretnél. Mert hogyan csinálsz valami hatalmasat, ha napközben egy gyárban robotolsz? De ezek ezeréves dilemmák...

Egyébként hat év után kaptunk egy felkérést az A38-tól, hogy álljon össze egy koncertre a Burzsoá Nyugdíjasok, de nem tudunk összejönni fél órára próbálni. Nem megy már, amit tinédzser korunkban csináltunk. Hetekig, hónapig próbáltunk együtt, hülyéskedtünk, sorban születtek az ötletek. Emailben nem lehet ilyet intézni. Szóval nem lesz belőle semmi. Meg ugyanúgy mint tíz éve , most sincs rá pénz. Nincs pénz a bohóckodásra. Nem véletlenül lett vége annak is. Rengeteg energiát beletettünk és elég volt. Közben fölkopott az állunk. Majd a fiatalok már okosabban csinálják. Hiszek abban, hogy a mi hülyeségeinkből okulva jobban csinálják.

Ne fejezzük be ilyen negatívan ezt a beszélgetést. Mi az, amivel mostanában fogsz foglalkozni és tényleg a közönségnek szól?
Nem szeretnék a jövőről beszélni, mert rengeteg ötletem van, ami megvalósításra vár. De nekem is fogytán az erőm, meg néha lusta is vagyok. Meg kell várni miből mi lesz. A lényeg hogy csinálni kell. Mert nem lehet azzal takarózni, hogy már mindent megcsináltak. Szerintem a nagyját még nem találták ki, még nincs megcsinálva.

Köszönjük a Zöldnek az interjú-helyszínt, Bergics Balázsnak meg a fotókat.