A gyermek rajzának egyetlen részletével sem azonosítja magát konkrétan. Így bizonyára a kép minden szegletébe szétosztottan jeleníti meg magát a rajzoló. Megtalálhatjuk őt, épp úgy a fejjel lefelé fordult emberkezdeményben, mint egy zárt firkában. Lelkének kettősségét ily módon vetíti ki a rajzoló.

A rajz első felében, az anya oldalán található alakok a család szereplői. Az ábrázolás ezen oldalon csak kék színnel történik, az alakzatok zártak, határozott vonalvezetésűek, normál nyomatékúak, mindazonáltal apró termetűek. A méretarányok és a többi szempont összességében, a személyiségében való óriási ellentétekre utalhat. Kettősség, szembenállások és a bizonytalanságból adódó, nem megfelelő labilis rapszodikus én-kifejezés, óvatos néha finom, néha pedig agresszív én-kiterjesztés jellemezheti a kisfiút. Személyisége kettősségre épül. Épp úgy érzi a feladatban, a szabályok adta korlátok közt biztonságban magát, mint máskor ettől frusztráltan, sarokba szorítva. Elfojtásai következtében néha akaratosságán túlmutatva dühkitörésekben is megnyilvánulhat személyisége, előfordulhat, hogy esetenként kezelhetetlen kisfiúvá válik. Nagyon intuitív fiú, aki érzelmi alapon közelíti meg a környezetét. Érzékeny lelkét a körülötte zajló diszharmonikus kapcsolatrendszerek bonyolult kuszasága törte ketté. Azt gondolom, hogy e kisfiú minden porcikájával kívánja az érzelmi biztonságot maga körül, amit egyelőre környezetében mindhiába keres. Rajzával képekben fejezi ki számunkra, hogy ő szomjazza a szeretetet, a tudást, benne ezek létező élő fogalmak. Emocionálisan nagyon fejlett intuitív kisfiú. Érzékeny lelke köré bástyákat emelve, olykor szükségtelenül támadva, daccal védi meg magát.

A családrajzot kék színbe öltözteti. Ezáltal megerősítést nyer az a feltevés, hogy személyisége hullámzó. Lelke épp úgy tud jól alkalmazkodó, simulékony természetű, mint háborgó tenger lenni. A kék szín a vörös - szenvedély - ellentéte, vágyik a stabilitásra, a harmónia megteremtésére, de ezt számára a tudás, vagy még inkább a tudatosság, az intelligencia, a komolyság, a precízió hozhatja meg.

A rajz második felén a gyermek elmondása szerint ír. A rajza aprólékos, pöttyökből, zárt alakzatokból álló vegyes firka. A jobb oldal apa, valamint a közösségek a társas kapcsolatok oldala. A kép közepén egy üres fekete, zárt alakzat található, amely bennem egy fekete lyuk képzetét kelti. Az üres fekete alakzat a félelem, az ismeretlen, a lemondás, a bizonytalanság, a feleslegesen elpocsékolt erők szimbóluma. Valamint jelentheti a vágyat a tekintélyre, az eleganciára, a tudás adta hatalom biztonságára. A fekete a színek hiánya, de üressége a mélységet is magában hordozza.

A képrészlet bal, azaz az Én, az ego oldalán, észrevétlenül felsejlik, egy zöld-kék és sárga alakzatban, ott lapul a család többi tagját ábrázoló színben, a rajzoló maga. Ebbe a védelmet nyújtó színes keretben helyezi parányi gyermeklelkét a rajzoló. Vigyázza őt a sárga derűje és fényessége, a kék reménye és tisztasága, valamint a zöld békéje és harmóniája. A körülötte lévő parányi színes pontok, kósza gondolatok és álmok, melyek keringenek időben és térben, magukban hordozva a gyermek számára a kiteljesedés lehetőségét.

Úgy gondolom ez a rajz csodálatos titkokat rejtegetett számunkra. A dualitást, a kettétört lelkeket és világot, melyben mindannyian létezünk, a kisfiú tökéletesen hívta elő tudatalattiából és osztotta meg velünk rajzán keresztül. Úgy lent mint fent, és kint mint bent. - mondja a mondás. Hogy mit mond akkor számunkra a kép?! Ketté tört harmónia, vagy két fél, ami majdan egyé forr... ezt döntse el a szemlélő maga.

F.I.