A Fishing on Orfű utolsó napja majdnem teltházzal zárt, annak ellenére, hogy a város a múzeumok éjszakájával csábította a kultúra kedvelő fiatalságot.

(fotó: Szekeres Balázs)

Az immár harmadszorra megrendezett Fishing On Orfű fesztivál eleve sikerre lett ítélve már az első alkalommal. 2008-ban még többek nevezték csak egy laza kis dzsemborinak, de mostanra már le sem tagadhatná, hogy egy helyre kis fesztivállá fejlődött. A legtöbb dolog maradt a régi, ami miatt a visszajáró fesztiválozó otthonosan érezheti magát abban a három napban, amit a camping területén tölt.

A fejlődések mellett nyilván vannak/voltak/lesznek zavaró tényezők, de az ember ezeken is túllép egy, vagy két éjszaka után, meg persze van, amivel nem lehet mit kezdeni. Gondolok itt olyasmire, mint a Local Voice (anno tehetségkutató) sátorban levő kajavételi lehetőségekre. Koncertek után lehetetlen volt akármit is csinálni, mert a pult előtt annyian akartak valami ételhez jutni és így általában kemény ifi pankrációba torkollott egy pizza szeletért való élet-halál harc. Ha ezeken az apró problémákon túllépünk, semmi okunk nem lehet a panaszra, mert az étel minősége lekőrözte néhány pécsi kifőzdéét.A másik az, hogy akármennyire is próbálták jól időzíteni a koncertek kezdését, a szokásos csúszás megvolt, ami a fesztiválokon lenni szokott és ez nem mindig hatott pozitívan az emberekre...

Azt viszont meg kell hagyni, hogy az orfűi Panoráma campingnél jobb helyet nem is lehetett volna találni egy ilyen fesztivál megrendezéséhez. Mindenki felfrissülve érezhette magát a természet lágy ölén: ha akart csobbant egyet a tóban, vagy süttette magát a domboldalban az esti koncerttúra előtt. És sikerült az esőt is megúszni, az első nap kivételével, amikor mindenki fedél alá menekült egy fél órácskára, míg minden lezúdult. De a felejthető malőröket kizárva, inkább a felhozatalra fókuszálva, azt láthattuk, hogy a megszokottnál erősebb line up-al szolgált a fesztivál ebben az évben, mivel az alternatív szcéna szereplőit megtoldották pár másik stílus képviselőivel, és külföldi zenekarok meghívásával, ami mondjuk nem mindig sült el pozitív irányban.
A Pony Bravot például elmaradt, ami nem rázta meg a közönséget, mert valljuk be: abból a sok ezer emberből kik azok, akik ismerték is valamennyire a zenekart, ne adj Isten, pont őértük jöttek ide? Más a helyzet például az Inspector Cluzo-val, vagy a német De-Phazz-al, akik már ismertebbek Magyarországon, az előbbi még inkább, mert már vagy negyedszerre pörgetik meg a helyi koncert közönséget.

A nagyobb zenekarok mellett, mint a kötelező fesztiválbútor Quimby, Péterfy Bori és a Kiscsillag, felüdülésként hatottak a kisebb, ámde ugyanolyan profi hozzáállással rendelkező bandák, mint a Soerii&Poolek agyament ,,diszkó infernója", Bérczesi Robi Biorobotja, vagy a több zenekarból verbuválódott The Twist. A már említett Local Voice színpad esélyt adott a fiatalabb-kezdő zenekaroknak az érvényesülésre, és az ő közönségük biztosítva is volt, mert a rengeteg étkező ember nem tudta nem hallgatni az éppen folyó koncertet.

Az EST.hu-Pécsi Est nagyszínpadon rengeteg remek koncertet lehetett elcsípni sok újdonsággal, mert itt lépett fel a nemsokára új lemezzel jelentkező Óriás, az ,,új" Kistehén zenekar, megfordult itt az egész Budapest Bár személyzete, valamint a fesztivál leghosszabb koncertjét adó A Kutya Vacsorája. A legnagyobb durranást nyilván a 30Y tíz éves születésnapi koncertjétől és a Kispál és a Borz utolsó előtti orfűi jelenlététől várták a nézők. Osztom kedves barátaim véleményét, mi szerint egy jubileumi koncertet értelmetlen egy fesztivál keretein belül megtartani, főleg, ha olyan bandáról van szó, mint a 30Y, akiknek nem kicsi a rajongótáboruk. A Kispál és a Borz viszont egészen tökéletes produkciót nyújtott a vég kezdetére.

Az MR2 nagyszínpad előtti domboldal a tetejéig megtelt, és végig úgy is maradt: senki sem akarta kihagyni ezt az alkalmat. Maga a koncert hihetetlen erővel söpört végig a közönségen, talán az utóbbi évek legjobb teljesítményét nyújtotta a banda, amit humorizálva közvetítettek felénk. Mert ugye mindenki nevetve hallgatta a dalok közti beszélgetést, vagy ahogy az egyik szám alatt Dióssy átcsap a Final Countdown hangjaiba. Ez mellett a folyamatos sztorizgatás és a közönséggel való kommunikáció még élvezhetőbbé tette az amúgy sem lapos koncertet.

Összességében nem sok rosszat lehet mondani Fishing On Orfű fesztiválról. A szervezésre nem lehet sok panaszunk, mert a délelőttöket programokkal töltötték ki, a camping folyamatosan tisztán volt tartva, és a személyzet segítőkészségét sem lehetett rossz szóval illetni. Még a szokásos, pofátlanul fiatal korongrészeg srácokat-lányokat sem lehetett sehol sem látni, ami tényleg fura, de örömteli érzés. Egy év múlva újra?