Talán csak azok nem csalódtak Európa Kulturális Fővárosában, akiknek nem voltak vele szemben elvárásai -  illetve, akik azért kapták a fizetésüket(vagy a mellékest), hogy hivatalosan ne legyenek csalódottak. Magánszemélyként még nekik is gyakran vannak fenntartásaik. A kettő különválasztása pedig biztos nem lehet egyszerű.

Kirakat

Az 1,8 milliárdos sikerkommunikációval - ami természeténél fogva a kritika és az önkritika minden formáját elutasítja - mindenki találkozott és saját szempontjai szerint valóban sikeres is volt. Ugyanakkora költségvetést lehetett marketingre fordítani, amekkorát a programokra. Ebből aztán könnyedén lehetett ilyen-olyan formában felületet shoppingolni a válsággal küszködő, vagy éppen csak simán elvhű médiáknál. Meg hát, minek saját cikket írni, ha a Pécs 2010 Menedzsmentközpont Nonprofit Kft. is kiküld egy viszonylag informatív anyagot. Így is voltak botladozások, de összességében ilyen helyzetből, ezzel a hozzáállással, csak elrontani lett volna nehéz.

Cirkusz és a sátor

A hivatalos propaganda akkor kezdett elsősorban a programokról szólni, amikor már látszott, hogy a túlzottan bürokratikus rendszer, a kontraszelekció, a provinciális szemlélet és a politikai játszmák miatt a pályázatban vállalt új infrastruktúra tervezett átadási ideje tarthatatlan.

Az utolsó utáni pillanatban is módosítgatott, foltozgatott programsorozaton vagyunk túl. Az évekig tartó töketlenkedés eredőjét, a blamázst ugyan sikerült elkerülni, azonban az EKF-ért felelős vezetők is elismerik: az eredeti szellemiségből szinte semmi sem maradt. (Mellékesen tesszük csak hozzá, ha a nemrég átadott épületek, közterek állagromlása így folytatódik, akkor bizony itt néhány év múlva az európai kultúrának már fizikai nyomai sem nagyon maradnak.) A korábban lefektetett irányelveket sorban rúgták fel az újabbnál újabb programigazgatók és művészeti vezetők, de a művészeti tanács pár hónapos munkásságának is csak kevés kézzelfogható bizonyítéka maradt. A végső összeállítás egy randomizált kavalkádra emlékeztetett, ami persze azért bővelkedett remek programokban, csak az összkép valahogy végig sántított.

Közösség vs. közönség

Az átfogó, a helyi társadalmat érdemben megmozgató, bekapcsoló releváns kulturális struktúraváltás - bátran ki lehet mondani - elmaradt. Ahogy a pályázatírók sorra szorultak ki az operatív stábból, aki meg maradt az már csak táncolt és nem fütyült, úgy fordult el az EKF a civil társadalomtól is. Az okok a korábban már említett magyarországi sajátosságokra vezethetők vissza (bürokrácia, kontraszelekció, provincialitás, politika). Az utolsó felvezető év során már történtek törekvések a civilek visszaszelidítésére, de inkább fakadt ez az izmos sikerkommunikáció egyik irányelvéből, mint a józan felismerésből.

A 2009-ig tartó negatív hírspirál és a saját tapasztalatok hatására a pécsiek is sokáig távol tartották magukat a felvezető évek eseményeitől. Ezt, a nagy költségvetésnek köszönhető ingyenes tömegrendezvények tudták csak megfordítani, bár így is többször szembesülhettünk érdektelenség miatt elmaradó programokkal.

És megint csak mellékesen jegyezzük meg: az audience development (amely módszer segítségével a kultúraszervező a közönséget inkább közösségként értelmezi) sem csenghet túl ismerősen az EKF környékén.


Előre nézünk

Az EKF új infrastruktúrát hoz, de 2011-ben is még mindig több kérdést felvetve, mint amennyit megválaszolva. Az új épületek fenntartási költségei miatt a belvárosból kulturális intézmények tűnhetnek el, így akik a kultúrát az intézményekkel azonosítják(és a magyar kultúrafogyasztók többsége így gondolkodik) talán joggal aggódnak a Művészetek és Irodalom Háza vagy a Dominikánus Ház sorsáért. Az évek óta önmaga árnyékaként tevékenykedő Ifjúsági Ház jövője felől pedig már szinte érdeklődni sem merünk.

Azonban az új épületek nemcsak kényszert hoznak, hanem reményeink szerint rengeteg lehetőséget is. Bár a Menedzsmentközpont részben a Zsolnay Negyedben(ahonnan a Kulturális jelző már hivatalosan is kiesett) él tovább, reméljük, hogy a hozzá kapcsolódó eddigi mentalitás talán nem lesz olyan erős. Ahhoz most már nem lesz elég a pénz és így az erő. Még egyszer nem lehet majd ennyit költeni a hibák elsimítására. A Negyed közvetett és közvetlen vezetőinek rá kell ébredniük, hogy kénytelenek lesznek a helyi kulturális élet intézéményeken kívüli szereplőire, közösségeire is számítani, együttműködni velük, különben a bukás sokkal nagyobb lesz, mint az Expo Centeré.

Egyelőre, ennek a felismerésnek a nyomai nem látszanak.

A nyertes EKF-pályázat legnagyobb pozitívuma a jövőképe volt. Azóta, ilyet senki nem kínált a városnak. Kaptunk egy mesterségesen idetett programsorozatot és több önmagát jelenleg eltartani képtelen intézményt. Ha úgy tetszik gyökerek nélküli fákat ültettek ide.

Reméljük, hogy ezek a fák hamarosan megtalálják a gyökereiket.