Tényleg csak spekulálni lehet, hogy miért indul be ilyen nehézkesen egy olyan rendezvény, amely az idén költségvetési okok miatt elmaradt PEN szélesebb közönségére is jó eséllyel számíthatna. Az első és legnyilvánvalóbb ok azonban minden bizonnyal a márkanév újdonsága és kiforratlansága lehet, ami persze egy új fesztivál esetében természetes jelenség. Egy fesztiválpótló fesztivál önmagában még nem csábítja be tömegeket, ezért mindenképpen markánsabb módon kellett volna közvetíteni, hogy pontosan kiknek és mit nyújt ez a rendezvénysorozat.

Ha megnézzük az első nap fellépőinek névsorát (Ladánybene 27, TükeZoo, Ámokfutók, We Plants Are Happy Plants), akkor láthatjuk, hogy elég széles a merítés, amiből a szervezők válogattak. Mintha az lett volna a céljuk, hogy a különböző napokat különféle előadókkal pakolják tele, hogy aztán mindenki kedvére válogathasson. Elsőre úgy tűnik, hogy ez a stratégia nem működik maradéktalanul: a fesztivál inkább sokat markol és keveset fog, ahelyett, hogy sikeresen megszólítaná a célközönségét. Itt van például a fenti névsor egyik legmarkánsabb húzóneve, a nagy visszatérő, és hírhedt hősszerelmes Kozsó, aki lassan már a PTE rendezvényeinek egyik visszatérő figurájává válik. Félreértés ne essék, semmi bajunk a trashen kívül máshova nemigen behatárolható Ámokfutókkal, de az már nem biztos, hogy ez egy szélesebb közönséget vonzó, eladható termék volna - és még csak nem is olyan vicces.

Node, félre a talán (és remélhetőleg) még kissé korai kritikával, hiszen a TEF első napja a szerény (méretű) közönség ellenére is produkált kellemes perceket és emlékezetes pillanatokat. A legnagyobb figyelmet és pezsgést minden bizonnyal az elektro sátorban lehetett megtapasztalni (köszönhetően páldául olyan Space Inhalerz klónoknak tűnő felállásoknak, melyeket most illedelmességből nem nevezünk meg, illetve olyan egyszemélyes produkcióknak, mint például a We Plants Are Happy Plants, amely jelentősen növelte a táncoló kedvet). A fesztivál hangulatát olyan örömkoncertek is emelték mint például a TükeZooé: eklektikus dal-repertoiruk sokkal nagyobb közönséget is könnyedén elbírna.

A TEF önjelölt és hivatásos kedvcsinálói, úgymint például a TEFsifüles arcok, a stencilező- és hajszobrász-leányok pedig a folyamatos móka fenntartásáról gondoskodtak. Az első nap összegezve tehát olyan volt, mint egy jóféle házibuli, egyesek ropták, mások a gangon cigarettáztak, és szegről-végről mindenki ismerte a másikat.

A képeket Szekeres Balázs készítette.