Vitapartnerek: Mohácsi Sándor (Budapest | tájépítész), Merza Péter (Pécs | tanár, fejlesztési igazgató), Bencze Zoltán (Pécs | építész), Kovács Katalin (Pécs | közgazdász), Erb Jenő (Pécs | építőmérnök), Tistyán László (Pécs | szociológus), Weidinger Antal (Pécs | Biokom Kft)

Az EKF okán 2010-ben és az azt megelőző években több köztéren megkezdődtek a rehabilitációs munkálatok. Az öröm és a kétség érzése egyaránt jelen volt a pécsiekben a közterek megújulásával kapcsolatban. A Széchenyi tér átalakítása, pontosabban burkolása a legnagyobb hóesésben, fólia alatt zajlott, melyből egyértelműen következtetni lehetett arra, hogy a munkát meg kell majd ismételni jó időben; tavasszal felszedték a sok helyen billegő köveket, majd be is fejezték a teret, amit immár ténylegesen (és biztonságosan) birtokba vehettek a lakosok.

Az est vitaindítója hasonlóan gondolatébresztő volt. Idézet a szövegből:

"A közterek megújítása elnevezésű kulcsprojektről már kezdetben is tudtuk, hogy az EKF legsikeresebb beavatkozása lehet. Így lett ez annak ellenére, hogy egyébiránt a közterek megújításának tervezetéből mindössze a helyszíneket vették át a megalapozó tanulmányból, a társadalmasítás eszméjét, a beavatkozások tényleges céljait, azaz a közösség alakítását még nyomokban sem. A városlakókat kihagyták a folyamatból, a tervezőknek a megrendelő nem tudta megfogalmazni elvárásait, de az eredményeket a tervezőknek tulajdonítják. A terek sokkal jobbak is lehetnének, és a köztéri beavatkozások megjeleníthetnék a közösség akaratát, aminek eredményeképpen pedig a közösség maga is nagyobb öntudatra tehetett volna szert. A közösség megélhette volna, hogy azt kapja, amit kért. Akkor többen tekinthetnék az eredményeket sajátjuknak."

Érdemes azonban sok szempontot összevetni. A vita résztvevői is különböző álláspontokat képviseltek a közterekkel kapcsolatban. Az építészek voltak többségben, azonban a szociológus elmondta, hogy egy tér képét nem csupán építészetileg kell szemlélni, hiszen annak életét a köz, vagyis a város lakossága alakítja. E gondolat több kérdést is szült, mint pl., hogy a civilek mennyiben tudnak részt vállalni egy tér életében.
A közgazdász a tények mentén építette fel első két perces beszédét, melyből kiderült, hogy a közterek rehabilitációja kapcsán három csoportra lehet osztani az érintett területeket. Ezek közül az első két csoport részesül előnyben, melyek közé a város és az egyes városrészek emblematikus terei is sorolhatók. A tényekből az anyagi fedezet sem hiányozhat, melyet az EKF kapcsán főként uniós források duzzasztottak. Ezek a források sem végtelenek, és a város hasonló mértékű köztér-rehabilitációra saját erőből nem képes. Vajon a civilek részt vennének-e a jövőben a közterek fejlesztésében kétkezi munkával támogatva a város anyagi forrásait? A közterek minősége felé-e az ezt megelőző korokéval és nem utolsó sorban a jelen elvárásaival?

A vita ezúttal is gondolatébresztő volt, melynek hatására talán feléledhet a pécsiekben, hogy nem csak a város tehet értük, hanem ők is tehetnek a városért. Azért, hogy esztétikus és élhető közterek jöjjenek létre, amiért érdemes hátrahagyni a bevásárlóközpontok hamis csillogását.

További részletek itt olvashatók.