Nap mint nap átmegyünk rajta, mégsem vesszük észre mennyi minden van körülöttünk, a nem is olyan régmúlt apró darabkái. A PLACCC Fesztivál első programjának keretében ezeket az emlékeket eleveníthettük fel.

Túránk Uránváros egyik jelentős, robusztus épületének hangulatos bisztrójából indult. Szikrázó napsütés, hatalmas forró betonfelületek - tiszta szocializmus, latinos hangzásvilággal megbolondítva. A részvételért fizetnünk kell, a pénzünkért cserébe viszont kapunk egy leírást, ami innentől kezdve néma idegenvezetőként kalauzol minket az ismerős utakon. Elindulunk. Utunk a Mecsek Áruháznál lévő buszmegállóba vezet, ahol egy hatalmas papírtekercseket tartogató férfival kell találkoznunk. A leírásnak ezt a pontját olvasva, viccelődve megemlítem milyen jó, hogy nem egyedül jöttem.

Kisvártatva találkozunk Széll Alajossal, az építésszel, aki elmondása szerint 1963 óta lakik a városrészben. Az első néhány pillanatban még fel sem tűnik, hogy az állítást lehetetlen párhuzamba hozni a fiatalember korával, aki becslésünk szerint az említett dátum után 20 évvel született. Bekapcsolódunk a játékba, és hamarosan érdekes történeteket tudhatunk meg Uránvárosról, a jövő városrészéről. Az itt lakók hatalmas reményekkel várták a pusztaságból megszülető új városrészt, ahol komfortos, modern, fürdőszobával is felszerelt (!) lakásokat vehettek át. Kiváltság voltUránváros főutcáján, az Esztergár Lajos utcán álló hétemeletesek egyikében lakni, és várni, hogy a téren felépüljön az uszodakomplexum. Széll építész egy kisebb, egyszobás lakásba invitált minket, hiszen fiatalok vagyunk, nekünk tökéletes lenne.

Itt egy kedves fiatal pár fogadott minket, mindketten az uránbányánál dolgoznak. Szeretnék eladni, vagy lecserélni lakásukat. A meleg kézzel fogható, a kilátás nagyszerű- lenne, ha nem takarná el a szemközti áruház fala. A színészek alakításának köszönhetően néhány percig tényleg azt érezzük, hogy az 1960-as években vagyunk.

Harmadik állomásunk Uránváros szívében van, a hagyományos bányászlakások egyikében. Az odavezető út elég hosszú és tekervényes ahhoz, hogy az ismeretlen szem is könnyen átláthassa a városrész rendszerét, szemügyre vehesse ,,látványosságait": a négyemeletes téglaházak közt megbúvó szökőkutakat, vagy éppen azt a sziklakertet, mely ékszerdobozként emelkedik ki a szocializmus emlékeinek tömegéből. Harmadik állomásunk Tüke Ármin lakása. Unokája invitál be minket az éppen tévéző öregapó szobájába. Tüke úr lelkesen bírálja a megújult Széchenyi teret és a Zsolnay negyedet. Mi persze nevetünk, hiszen ki ne ismerne olyan öreget, aki hasonló diskurzusba kezdett a televízióval. Aztán hirtelen - derült égből villámcsapás - Tüke Ármin ránk mereszti szemeit, és kitessékel a lakásból. Elköszönünk az unokától, majd ismét a leírást bújjuk.

Utunk egyre kacskaringósabb, lehetetlen ösvényeken keresztül vezet a negyedik állomásra, mely a túra legijesztőbb kalandját kínálja. A lakásban ketté választanak minket, majd egy-egy üres szobába tessékelnek, ahol egy fülhallgatót kell felvennünk. Magamra maradok a fülembe zúgó különös hangokkal, melyet korábban a lakásban generáltak: parkettanyikorgás, ajtócsapódás, függönyhúzás és a hátam mögött elhaladó léptek. Kezdetben hátra is fordulok, keresem a mögöttem lévő alakot, aki csak egy érzékem számára létezik. A zajok elhalkulnak, mi pedig továbbindulunk.

Egyre kacskaringósabb út visz az utolsó helyszínre, az Esztergár utca egyik hétemeleteséhez. Régi vágyunk teljesül: megleshetjük milyen is egy ilyen lakás belülről. A harmadikra kell mennünk, leírás szerin lifttel, aminek ugyanúgy, mint a lépcsőházaknak, egyenszaga van. Palacsinta illata és óriási fóliákkal beburkolt előszoba fogad minket. Átmegyünk a fürdőn, a kádban egy aranyhal úszkál, akinek Knézy Jenő szurkol a falon csüngő hangszóróból. Nagyra meresztett szemekkel, meglepetten érkezünk a szobába, ahol a Periszkóp rádió stábja fogad minket: mi vagyunk az első célba érkezők! Igen, másfél órával és némi várostörténettel gazdagodva jól esik a hideg ásványvíz, a palacsinta és a beszélgetés. Észre sem vesszük, és már jönnek az újabb túrázók. A negyedik csapattal együtt hagyjuk el a házat, és indulunk haza a most felfedezett ismerős utcákon.