A Mesél a bécsi erdő, Ödön von Horváth legismertebb drámai műve már keletkezése idején nemzetközi elismerést és Kleist-díjat hozott szerzőjének, mégis hosszú időre feledésbe merült.
A színmű tulajdonképpeni eseményei egy egyszerű szerelmi háromszög-történet körül bonyolódnak: Marianne, a babaklinika-tulajdonos ,,Tündérkirály" lánya reménytelenül hányódik a tisztes mészárszékével biztos egzisztenciát, de sivár házasságot jelentő Oszkár és az igazi szerelmet ígérő, de csak szenvedést és megaláztatást nyújtó jellemtelen szélhámos, Alfréd között, hogy végül is mindkettőjük áldozatává váljék. Marianne maga is vétkes sorsa alakulásában. Erre a figurára is vonatkozik a darab mottója: ,,Semmi sem kelti bennünk annyira a végtelenség érzetét, mint a butaság." Horváth drámájában nincsenek mindenki mást elhomályosító hősök. Kollektív dráma ez, amelyben mindenki egyenrangú fő- és mellékszereplő.

A szétesett értékeknek ebben a világában mesél most újra a bécsi erdő. De ezek a szavak már elvesztették minden értelmüket, valóságfedezetüket, és nem fedik már a tetteket sem. A szereplők a valóságot próbálják lehazudni, de klisékből összeszerkesztett beszédük ürességével már csak önmagukat leplezik le. Horváth mesterműve szinte egészében nem más, mint idézet-közhelyekből összeálló színjáték.

Főbb szerepekben:

Nagy Ervin
Fullajtár Andrea
Bezerédi Zoltán
Szirtes Ági