Nézzük szépen végig a teendőket lépésről-lépésre!

A lekvárfőzés legelső lépése az erős elhatározás, majd az eszközök előkészítése. Ha tartósítószer-mentes lekvárt szeretnénk eltenni, csakis légmentesen zárható, hibátlan, csavarható fémfedős üvegeket használjunk!
Készítsünk elő egy termetes lábost a gyümölcsöknek, egy nyakigláb- nyelezetű fakanalat a kevergetéshez, és egy merőkanalat, amivel majd beletöltjük a lekvárt az üvegekbe. Ha tenni akarunk a lekvárba (nem kötelező, sőt), legyen a kezünk ügyében cukor vagy a méz is. A dunsztoláshoz kotorjunk elő egy halom hipermarket-reklámújságot, és egy pokrócot (vagy egyéb kapcát, rongyot). Az üvegeket és a fedőket alaposan mosogassuk el, és öblítsük le! Egy jókora lábasban melegítsünk vizet, majd minden üveget és fedőt tegyünk a forrásban lévő vízbe, és forraljuk legalább 15 percig! Ezzel meg is vagyunk a fertőtlenítéssel, azaz a tartósítás első lépésével.
A gyümölcsöket mossuk meg. Amelyiküknél szükséges, vegyük ki a magot, és ha úgy szeretjük, forrázás után húzzuk le a héját (itt nem feltétlenül a ribizlire gondoltam, hanem mondjuk a kajszira, bár ezzel a metódussal monumentálisra hömbölödik a munkaidő)!

Máris azon a lépcsőfokon állunk, ahol elkezdhetjük főzni a lekvárt (itt már igazán nem érdemes meggondolnunk magunkat, a dandárja megvan!). Folyamatosan keverjük, nehogy odaégjen! Ha használunk cukrot vagy mézet, még az elején tegyük bele. Minél tovább főzzük a lekvárt, annál sűrűbb lesz, és annál kevésbé romlandó. Mialatt rotyog a fazekunk manikűrözhetünk, vagy megfejthetünk egy expert szudokut...Ha a lekvár már elfőtte a keletkező habot, és megfelelő a sűrűsége (gusztus és felhasználás kérdése), töltsük át az üvegekbe. (Amennyiben a család aprótermetű fogyasztói nem szívlelik darabosan, üvegelés előtt merítsük meg benne a botmixert).

Végül tanácsok a csúcson, azaz az utolsó lépcsőfokon:
Mielőtt megtöltenénk az üvegeket, mártsuk szájukat a forrásban lévő vízbe egy utolsó, biztonsági csírátlanításra! Ha az üveg már színültig van lekivel, csavarjuk rá a fedőt, és a még forró, lezárt üveget állítsuk pár percre a feje tetejére! Így vákuum keletkezik, ami ultrafontos a tartósítás szempontjából. Miután az összes üveget megtöltöttük, és óvatosan lemostuk róluk a több hektó mellécsurgott lekvárt, jöhet a meleg dunszt. Az üvegeket csavarjuk újságpapírba, majd bugyoláljuk gúnyákba, ahogyan a lurkók lábát szoktuk egy átkorcsolyázott délután után. Tároljuk őket imígyen néhány napig, amíg ki nem hűlnek. Végül címkézzük fel az üvegeket, s ha kerekedik kedvünk, s akad reá időnk, tegyük igazán család-, lekvár-, étvágy-, és gyerekbaráttá őket!

Néhány augusztusi aktualitás:

Ribizlilekvár
Hozzávalók: 2 kg ribizli, kb. 0,5 kg cukor, nádcukor vagy méz (elhagyható)

Elkészítése: A leszemezett ribizlit mossuk meg, törjük össze és öntsünk hozzá kb. 5 dl vizet, és addig főzzük, míg a szemek szétfőnek (lassú lángon). Utána finom ruhán törjük át, a levét egy zománcozott lábasba fogjuk fel. Minden liter léhez 30 dkg cukrot/mézet tegyünk, és gyakran kevergetve addig főzzük, míg hideg tányérra kicseppentve megkocsonyásodik. Forrón töltsük üvegekbe, és másnap, miután kihűlt, és bebőrösödött a teteje, kötözzük le.

Szilvalekvár
Hozzávalók : szilva, kb. 1 dl ecet.  (sem cukor, sem tartósító nem kell bele)
A szilvát mossuk meg, s magozzuk ki. Egy nagy lábasban forgassuk körbe az ecetet (a felesleget öntsük ki), s ebbe tegyük a szilvát. Takaréklángon tegyük fel főni (akár este, s reggelig rotyoghat nyugodtan magában, hisz kevergetni tilos). Másnap óránként kevergessük, s ha már olyan kemény, hogy megáll benne a fakanál (és belesajdul már a lúdtalpunk) töltsük üvegekbe, s dunsztoljuk.