Sokan mennek el Pécsről, zenészek is. Nem sorolnám, hogy mennyien. A lokálpatriotizmuson túl, szigorúan a zenekar szempontjából milyen érvek szólnak Pécs mellett?

W: Ez velünk is megtörtént. Mi már egyszer elmentük, de visszajöttünk. Mióta feltalálták az autót, ez a pár óra már nem távolság a showbizniszben. Maradunk, szeretjük ezt a város.
RM: Lekötöttük magunkat ide. A zenekaron belül most már 9-10-11-en vagyunk, ez egymásra utaltság is, tekintettel kell lennünk a többiekre. Meg jó ez a hely.
W: Nálunk a lokálpatriotizmus nem csak imidzs. Mi valóban szeretjük a városunkat. Mi mögé állunk egy csomó kezdeményezésnek.
RM: Egy koncertről hajnalban beértünk, és a városban az első arcok mind bandán belüliek voltak. Az ilyen élményekből látod, hogy haza jössz.

Ti is említettétek, hogy az első album idejéhez képest megsokszorozódott a taglétszám. Ez sok változással jár. Ugyanolyan arányban nőtt a rajongók száma is?

W: Onnan kezdeném, hogy az első album mögött komoly marketingkoncepció nem volt. Megcsináltuk, figyeltünk, hogy igényes legyen, csináltunk párat, amiket azttán eladtunk. A második lemez kapcsán már elmondhatjuk, hogy mögöttünk áll egy komoly menedzsment és a lemez sem szerzői kiadás már. Az am:pm music kiadó első produkciója a Shen Kick, a második pedig a Pécs Aktuál, ami tavaly év végén jelent meg.
RM: Pécsi vagy pécsi vonatkozású, jól működő bandák válogatáslemeze. Psycho Mutants, Crybabies, Zagastic, TükeZoo, Singas és még sorolhatnánk.
W: Az első album leginkább produceri lemeznek tekinthető, persze zenészek közreműködésével készült lemeznek. Aztán elhatároztuk, hogy rendesen végigcsináljuk és ennyien leszünk, mert kell a zenekar. 

Nem csak a rajongók, de a kritika is elég pozitívan nyilatkozott a Shen  Kickről. A Quarton azt a véleményt olvastam, hogy elég tömény, terhelő lett az anyag, ami 100 perc és gyakorlatilag egy dupla album. Erről mi a véleményetek?

RM: Azon én egy jót röhögtem, mert elég dilettáns meglátás. Ha azt mondja a kritikus, hogy elég lett volna 60 perc és mi így is csináljuk, akkor a következő negyven perces anyagnál jött volna a fanyalgás, hogy milyen gyenge ez a 40 perc, és mennyire magukat ismétlő pitiáner alakok ezek.

Egy kicsit megvédeném az álláspontot, mert szerintem nem a hossz volt a kritika lényege, hanem a sűrűség, a sokrétegűség miatt sok ez.

W: Ha kijössz egy kiállításról, ami tetszett, akkor sem mondod azt, hogy elég lett volna hat kép is.
RM: Jó, lehet azzal érvelni, hogy a jóból is megárt a sok (nevet). Mi úgy gondoltuk, hogy mivel egy elég jelentős időtartamot kihagytunk, a hallgatóink ki vannak éhezve, mi megadjuk amit kell. Ráadásul olyan áron, ami ma már nem nagyon játszik. És igenis az legyen olyan tömény, hogy 3-4 hónapnyi hallgatás után se unjanak még rá, mindig legyen benne valami felfedezni való.
W: Kritikákban amúgy próbálnak minket egyértelműen a hiphophoz besorolni, de ez már nem így van. Maximum a szövegeink fontossága miatt van meg a párhuzam. De a zenénk már folk elemekkel, aktuális dubstep témákkal, rockos hatásig mindent felmutat. És ehhez, és ennek a befogadásához is kell a nyitottság. Ha valaki ír egy kritikát, aki alapvetően rocker, akkor természetes, hogy más lesz a viszonya a dalainkhoz.
RM: A sokszínűséget mutatja az is, hogy minden tagnak van egy üdvös száma a lemezben. Szándékosan nyitottunk minden irányba, hiszen mi is mindenevők vagyunk. Kiszedjük a különböző zenei világok esszenciáját és beleillesztjük a mi világunkba.
W: És, hogy megnyugtassuk a rajongókat a következő album is valami ilyesmi lesz.

Készül az új album?

W: Persze. Folyamatosan készülnek a dalok, trackek, minták, videók, kisfilmek.

Egy zenekarban általában nem működik a demokrácia. Hogyan változott a dalszerzési folyamat? A keménymag csinálja vagy bevonjátok a többieket is?

RM: Így van, főleg 9-10 embernél. A zeneírás továbbra is a mi feladatunk, illetve az enyém. Otthon összerakom a dolgokat, így a leggördülékenyebb. Vannak nagyon jó zenészeink, akik nem biztos, hogy jó zeneszerzők. A hangszerelésnél már mindenki kibontakozik és az általam lefektetett alapokon belül már mindenki magát teszi bele. De például van most egy alap, amit a bőgősünk talált ki és amit én nagyon erőltetek, hogy vegyük be. Így egyben érdekes ez a formáció. Most már a zeneírásnál is tudatosan kerülöm azokat a dolgokat, amiket élőben nem lehet megcsinálni.
W: A szövegírás pedig maradt ugyanúgy. Maradunk témaorientáltak. Új dolgokat nem lehet kitalálni, de a jó témákat lehet másképpen tálalni. És most már velünk van egy olyan rutin, ami segít jól megfogni a dolgokat. Amúgy hétköznapi dolgokról írunk.
RM: Nem hétköznapian.
W: Amellett, hogy fontos a szöveg mégiscsak a zenék hangulatára íródnak.
RM: Ezért mondom Wolfienak, hogy én vagyok a nagyobb király(nevet)
W: Jaj, nekem mindegy. A kiskirálynak is van élete(nevet).

A zenekar létszámával arányos nőtt a gázsi is? Nyilván nem konkrét összeg érdekel, de meg tudtok élni csak a zenéből?

W: Az egy főre jutó egyszeri gázsink csökkent. Összességében ugyan nőtt, de nem olyan arányban, mint amennyivel többen vagyunk. Ezért van az élőzenés verzió és kisebb ún. sound system verzió is.
RM: Azért el kell mondani, hogy így is jóval jobban keresünk, mint korábban.
W: Bár egyre ismertebb a zenekar nem tartunk még olyan szinten, mint a Quimby vagy a 30Y. Szóval még nem tudunk még csak ebből megélni, de hosszú távú befektetésként gondolunk rá.
RM: Sokat koncertezünk, sok rizikót bevállalva, de ez annak az ára, hogy később a fesztiválokon már a közönség kikövetelje a Punnany Massifot. Megdolgozunk érte, hogy ott legyünk.
W: Érezzük is a különbséget. Tavaly is ott voltunk a fesztiválokon, de idén már jóval előkelőbb besorolásokat kaptunk.
RM: Ha nem hagyjuk abba és csináljuk akkor ez csak jobb lesz.

Mondtátok, hogy két verziója van a zenekarnak, kedden a Kodály Központban, gondolom nem a sound systemmel léptek fel.

W: Nagyon speciális fellépésünk lesz a Kodály Központban. Majdnem százan leszünk a színpadon. Vegyeskar, roma néptáncosok, magyar néptáncosok fúvósszekció, vonósok, még percussion a dobos mellett és persze a Punnany Massif. Dalaink egy kicsit átdolgozva, átgondolva. Ez az eddigi legnagyobb dobásunk.
RM: Mindig kell olyasmit csinálni, amivel magasabbra teszed a lécet.

A Punnany Massif, a Zagastic és a Zuboly akusztikus koncertjére április 13-án, 19 órakor a Kodály Központban kerül sor.

A cikkben felhasznált fotókat a zenekar weboldaláról vettük kölcsön.