Mielőtt útra keltünk, böngésztem egy darabig a létesítmény weboldalát , hogy megfejtsem a három M-et (Mifánterem, Merre hány méter, s főleg hogy Mennyit kóstál).

Osztottam-szoroztam,(ami erős írói túlzás, mert mindigis rettentő antimatek fejem volt) és arra jutottam, hogy a félnapos, délután kettőtől tartó, két darab szezonon kívüli felnőtt jegy (asztamindenit, ezt a halmozati bonyolultságot mintha nemis jómagam róttam volna) belefér a büdzsébe. (Pétert és Pannát is csomagoltuk, a lurkók azonban 6 éves kor alatt ingyér látogathatják a lovagparkot.)

A dimbes-dombos, erdőkkel és rétekkel szabdalt út idilli lett volna, ha kislányom, nem állítja végtelen lejátszásra a Porshe-szerelem-száguldás-t (ami az útvonal hosszát tekintve körülbelül két tucat eszpéesz-t jelent). A Bikal táblát éppcsak elhagyva már megpillantottuk akorhű klastromot, melynek tornya kimagaslott a tájból. Ám mivel még delet sem ütött az óra, s csak kettőtől kívánkoztunk a középkorba, autóval indultunk elütni az időt (és néhányszázszúnyogot, melyek a földgolyó azon fertályán is fénykorukat élik.)

Nem kellett hosszan kocsikáznunk, mindössze 3-400 métert, mikor idilli, apró tó tárultelénk, pontosan a Puchner kastéllyal szemközt. Leparkoltunk, és birtokba vettük a Városháza pompázatos parkját. Miképp is tudnám illőn mondatokba kanyarintani, micsoda mesebeliszépségű tájékra tévedtünk... Sehogy. Itt van néhány fotográfia, melyek megteszikhelyettem...

Naugye megmondtam, hogy szépni szép! Fűk, fák, tavirózsák, tündérek... - A napra lehet nézni, de Peti pocakjára nem!

Itt meg nemám ilyen-olyan dolgainkat végezzük versenyre, hanem békalesenvagyunk! - Törpeti meg is szelidített kettőt, Békalízt és Békandort.

A barométerek mulatságmérő mutatója az eget nyaldosta hintázáskor, libikókázáskor. Ahogyan azt a piktúrák is tanúsítják, felettébb kellemes koradélutánt töltöttünk el a titkostündérkertben.

Node ezmég smafu kéremszépen! Tessék csak figyelni! Kettőkor kíváncsian kopogtattunk a középkor kapuján. Nofene, úgy tűnik megintcsak bajbanleszek a szavakkal... Talán az ,,elképesztő" az, mely leghamarább eszembe ötlik. Aztán azeredeti, az eszméletlen és az eufórikus - hamár az E-betűt boncolgatjuk. Húha, megint aképeket kell segítségül hívnom.

- Az időkaput átlépvén középkori faluba cseppentünk. Minden kulipintyóban más-más mesterség mutatkozott be (kosárfonó, fazekas, kovács, molnár), melyeket magunk iskipróbáltunk. Szamáridomár Csodabogár. A falubéli jószágok jóideig szórakoztattak bennünket, egy megtermett vietnámi csüngőhasú kocával kötött életre szóló barátságot.

A faluból a Déli kapun át keveredtünk a középkori városba.Mivel eleredt az eső, az ,,Apródképző" falai közé menekültünk, melynek színháztermében madárröptetés kezdődött épp. B2 és B5 megbabonázva forgatták fejüket a felettük suhanószárnyak suhogása szerint. Nemám pintyek voltak, vagy túzok -ésmostitt nem túlzok -héja és bagoly! Tecciktudni, a Bubó! (Melyet mellősen jól lelepleztek reptetői az előadásután... Egy világ dőlt össze bennem... Kiderült ugyanis, hogy a bagoly bölcsessége blöff -micsoda blamázs...)A sok szárnyast látván igen megéheztünk, s mivel a fellépők, illetve felreppenők közöttn nem vót sültgalamb, átsétáltunk a szemközti fogadóba. A barométerek elpusztítottak egy középkorú középkori csirkét. Így ni:

Az eső csak nem akart csitulni (amit tulajdonképp nem nehezményeztem, mert némilegszalonképesebbé tette gyermekeim libazsírtól fényes orcáját), így újra az ,,Apródképzőbe" látogattunk históriás énekeket hallgatni, korabeli hangszerekkel ismerkedni. Még dalra is fakadtunk! A nagy többség a muzsikusokkal együtt egy balladát dúdolt, Panni közben a ,,porseszerelemszáguldást"... Szép volt. A látványos lovagi küzdelem, melyet a palota szomszédságában lévő gigantikus küzdőtéren tartanak, nap mint nap, sajnos elmaradt a sártenger miatt. Helyette istálló-látogatásra kalauzoltak bennünket. Ahol mindent megtudtunk lóról, lovasról, szerszámról, nyeregről...

Engem mégis eme szamár bájos pillantása babonázott meg leginkább

Az istállóból kilépvén napsütésbe botlottunk. Míg eme tény a madarászokat arra ösztökélte, hogy szabad levegőn is megreptessék a sapkás sólymot, a mi Barométer Péterünket arra, hogy varacskosdisznóként meghemperedjen a térdigérő tócsákban. Hosszú percekigtartott, míg kihorgásztuk, s ilyen lett a tompora.

Ekkor már majdnem hatot ütött az óra, s mivel nem akartunk úgy járni, mint Hamupipőke, sietősre kellett fognunk a dolgot. Szapora lépteink ütemesen kopogtak a középkori városutcáinak kövén.

Beiramodtunk még a város néhány műhelyébe, példul a fafaragóhoz, a szabó-,s ékszerkészítőhöz, a pékhez, s végül a mézeskalácsoshoz.

Sajnos a pultmögött nem Gergő bújta a Csontos Szigfridet, így fizetnünk kellett a mázas huszárért, melybe B2 oly fenemód jóízűen harapott.

Huhh, zsibbadnak az ujjacskáim...Pedig arról példul el is mulasztottam írni, hogy úton-útfélen kedves, középkori maskarát viselő fehércselédekhez, s férfiemberekhez volt szerencsénk, hogy oly' mértékű a korhűsítés, hogy a budikat (elnézést, mellékhelyiségeket)latrina feliratú tábla jelzi, hogy... Csitt! Nem hablatyolok többet a nagyvilágba szerteszéjjel!

Tessék megnézni maguknak. Én mondom, (és elégedett, élménygazdag csemetéim) megéri! Juj, van még egy röpke restanciám! Megpróbálom az E kezdőbetűs szavakon túl másjelzőkkel is illetni az élménybirtokot, nehogymá' megin' mondhassák a külföldi népek, hogymekegünk... Káprázatos, látványos, monumentális!

Duga Boglárka Csodabogár beszámolóját olvashatták, mely nem jött volna létre, ha nincs vasárnap, ha nincs lógó esőláb, ha nincs Karl Benz, aki feltalálta az autót, ha nincs...