A Siklósi Szalon szakmai-történeti előzménye a Rétfalvi Sándor szobrászművész kezdeményezésére létrejött I. Magyar Szobrász Symposion volt (1967-1970). Tagjai voltak még Erdős János, Szabó Gábor, Fürtös Ilona, Bencsik István, Kampfl József. Ennek a Pécsett viszonylag rövid ideig de igen  intenzíven működő művészeti projektnek az eredménye az európai hírű Nagyharsányi  Szabadtéri Szoborpark és Siklóson a Nemzetközi Kerámia Alkotóház, amely hazai és nemzetközi kerámia symposionok otthona volt évtizedeken keresztül.

A Siklósi Szalon nem provinciális művészeti közösség, tagjai az ország különböző részein élnek. De a villányi dombvidék, Pécs kulturális-művészeti közelsége és Siklós mediterrán hangulata valamennyiüknek sokat jelent. Alkotótelepeken tanítottak itt vagy azokon résztvettek, a szobrászok szinte kivétel nélkül dolgoztak a Nagyharsányi Szabadtéri Szoborparkban, a keramikusok a Siklósi Alkotóház kurzusainak résztvevői, többen  művészeti vezetői voltak. A festők a kilencvenes években Siklóson lehetőséget kaptak nyári alkotótelepi részvételre. Korábban  tehát mindenkinek volt szakmai kötődése a városhoz és a "genius loci" kétségkívül jól  működik.
Az alapítvány másik eredménye, hogy létrehozta az első Magyar Környezetkímélő Betonszobrászati Szabadtéri Szoborparkot Beremenden és ezzel lehetőséget teremtett köztéri szobrok alkotására.

A Siklósi Szalonban együtt dolgozik mester és tanítvány, kerámikus és szobrász, láthatunk porcelán-üveg kisérleteket , minden anyagot és minden technikát, amely az adott gondolat kifejezésére szolgál. Tudjuk valamennyien, hogy a XXI. század elején éppen az az érvényes, hogy nincs meghatározó korstílus,  mindenki megteremtheti a saját világát. Ennek a világnak a megmutatása és közérdekűvé válása a cél. A program elémegy az érdeklődésnek és érdekes, értékes vidéki  programja lehet ennek a nagyszabású lehetőségnek, amelynek ezzel nemcsak a térségre, hanem az Európa Kulturális Fővárosaként működő Pécsre és Magyarország megismerésére is hatása lehet.