Egy nagyszabású kezdeményezés újabb állomásához érkeztetek. Hogyan indult a projekt?

Néhány évvel ezelőtt nyílt meg a lehetőség civil szervezetek, kutatóintézetek, és a gazdasági élet szereplői számára, hogy az Európai Integrációs Alaphoz, a Menekültügyi Alaphoz és a Visszatérési Alaphoz kapcsolódva olyan projekteket hozzanak létre, mint amilyen az általunk kidolgozott Itt vagyunk! is volt. A legális bevándorlók helyzetét, a hozzájuk kapcsolódó elképzeléseket vizsgáltuk. Ez a projekt 2009-ben indult útjára. A realizálódó törekvésünk 2011-es folytatása a ,,Feketén-Fehéren - Itt vagyunk!" címet viseli. Ebben az évben a legálisan Magyarországon élő afrikai bevándorlókra fókuszálunk. Ami nem is csoda, hiszen a műhelyünknek az Afrika-kutatás az egyik fő profilja.

Gondolom elsősorban nem helyi szintű kérdés ez. Mégis milyen számokról beszélünk és ennek függvényében, milyen léptékben kell foglalkozni az afrikai bevándorlókkal?

Világviszonylatban a migráció egészét 200 millió főre teszik. Az illegális migránsok száma 50 millió körüli, 60 millió a menekültek száma. A többiek legális bevándorlók. Magyarországon 220-230 ezer migránsról beszélhetünk, de ehhez képest is elenyésző a nem magyar ajkú bevándorlók száma. Ugyanis a legnagyobb bevándorlási tényezőt a határon túli magyarok adják. A mostani kutatásunk középpontjában állók esetében 2-3 ezer főről van szó. Egyébként a legnagyobb nem magyarul beszélő és nem EU-s közösség a kínaiaké: az ő számuk 10-12 ezer körülire tehető. Bár ezt a számot is - hasonlóan az afrikaiak esetéhez - sokan többnek érzik. Látható, hogy a globális viszonyokhoz képest minimálisan vagyunk érintettek, mégis Magyarországnak az Európai Uniós tagsággal járó kötelezettsége, hogy foglalkozzon a kérdéssel. Ugyanolyan kötelezettség ez is, mint például, hogy tagságunk okán 2010-től sok milliárdot kell befizetnünk a közös Fejlesztési Alapba.

Most egy konkrét kutatást is végeztetek, egyetemisták és középiskolások körében. Mire irányult ez a kutatás? Milyen eredményeket kaptatok?

Feldolgozási fázisban vagyunk, de látunk már néhány számot. Több mint ezeregyszáz középiskolást és egyetemistát szondáztunk az ország több pontján, de folyamatban van egy kifejezetten a pécsi egyetemistákat célzó online lekérdezés is. A kérdéseknek két csoportjából kirajzolódik, hogy hogyan gondolkodnak az afrikai kultúrákról, az afrikaiakról általában és hogy ők miként viselkednének ezekkel a kultúrákkal való találkozás során, azaz milyen kép él a fejükben Afrikáról, az afrikaiakról. Vizsgáljuk, hogy Magyarország, és azon belül is a fiatalok mennyire befogadóak és nyitottak.

Az érdekel minket, hogy véleményük szerint honnan és milyen számban érkeznek afrikaiak. A 2009-es projektünkben nagyon jó látszott, hogy ha ázsiaiak arányáról kérdezzük a magyar lakosságot, akkor hihetetlen nagy számot mondanak. A pontatlan érzékelés abból adódik, hogy nagyon különbözik a távol-keleti kultúra és magyar. Ha látunk 2-3 ázsiait, az már soknak tűnik. Kínából 12000, míg Vietnámból 4000 bevándorló él velünk, de ez a fejekben összeadódik és egyszerűen mindenkit kínainak gondolunk.

És az afrikaiak tekintetében is hasonló elképzelések vannak?

Igen. A statisztikák azt mutatják, hogy a legtöbben az észak-afrikai területekről érkeznek. A nálunk élő kb. 2500 főt lényegesen többre tippelik. Vizsgáltuk azt is, hogy mit tudnak az emberek az afrikai kultúrákról. Megkérdeztük azt is, hogy mennyire gondolják képzettnek, bizonyos területeken tehetségesnek az Afrikából érkezőket és hogy mely területeken aktívak nálunk.

Gambia, 2008 (Fotó: Kalmár Lajos)

Az Afrikáról, afrikai bevándorlókról a magyar középiskolások, egyetemisták fejében kialakult kép mennyire fedi a valóságot?

Ennek a projektnek nem titkolt célja az, hogy egy felvilágosító-tájékoztató kampányt folytassunk. A magyar fiataloknak nagyon átlagos tudása van az afrikai kultúráról, emberekről. A válaszok alapján a magyar fiatalok kellően nyitottak ahhoz, hogy egy ilyen ismertető kampány sikeres lehessen.

A magyar társadalom nem tudja, hogy milyen tennivalónk lehet Magyarországnak Afrikával kapcsolatban. Pedig rengeteg lehetőség van akár cégek számára is.

Egy másik projektben épp azon dolgozunk, hogy Magyarországnak legyen egy Afrika-politikája (de meg kellene fogalmazni egy Ázsia-, Latin-Amerika-politikát stb.). Ebben a tekintetben egyébként újító, progresszív módon közelít e kérdésekhez a jelenlegi külügyi kormányzat, például a globális ügyekért felelős helyettes államtitkári pozíció létrehozásával.

A magyar civil szervezetek aktívan vesznek részt különböző projektekben Afrika-szerte. Orvosi missziók, trópusi medicina továbbképzések, árvaházi projektek, iskolaépítések és -fejlesztések fémjelzik a magyar jelenlétet. Számos olyan kapcsolódási pontunk van, amelyek a helyi közösségek számára kézzelfogható eredményeket hoznak. Tehát az ilyen tudásaink, tapasztalataink is jogosulttá tesznek egy Afrika-politika kialakításra.

A projekt során Afrikával foglalkozó civil szervezetekkel is felvettük a kapcsolatot, hiszen célunk egy információs-együttműködési háló megrajzolása. Kik foglalkoznak ma az Afrikából érkezettekkel civil, önkormányzati, állami szinten? Az ide érkezettek mivel foglalkoznak? Azt könnyedén észrevehetjük, hogy mindez a fővárosban és a Közép-Magyarországi régióban koncentrálódik, de mi egy pontos felmérésre törekszünk.

Tehát egy ,,térkép" lesz a projekt egyik kimenete. Mik lesznek még?

Egy másik elengedhetetlen output az, hogy a magyar kormányzat az EU-s szerkezeteket, folyamatokat és politikai elvárásokat figyelembe véve képes legyen megfogalmazni egy hazánk számára is releváns migrációs politikát. Például, hogyan tudjuk kezelni azt, ha az észak-afrikai helyzet tovább eszkalálódik és a menekültek nem állnak meg Olaszországnál? Mit tudunk tenni, ha megjelenik több ezer bevándorló, ami a jelenlegi számok tükrében egy óriási mennyiség? Ezt tudni kell kezelni, és tudnunk kell, hogy társadalmilag mennyire vagyunk az ilyesmire felkészülve. Befogadásról, felkészültségről van szó.

Ami viszont kézzel fogható és mindezeket szolgálhatja az egy ,,szerepjáték" lesz. Az általunk vizsgált korosztály számára oktatás-kiegészítő eszközként egy ismeretterjesztő webes játékot indítunk a nyáron. Négy karakter közül lehet majd választani, akiknek a vándorlását, migrációs útvonalát követhetjük nyomon. Térben és időben milyen akadályokkal kell megküzdenie, mondjuk egy nyugat-afrikai focistának, ahhoz hogy az Európai Unió valamelyik tagállamában egy klubcsapatban szerződéssel a kezében letelepedhessen.

Ezen kívül idén két könyvet jelentetünk meg a témában, szintén az Európai Integrációs Alap támogatásával. Az egyik kötet Wetzel Tamás munkája, és A bevándorlás kérdése Magyarországon címet viseli. A mű hazánk migrációs történetével, a jogi szabályozással, a hazai statisztikákkal, és egy jövőbeni migrációs stratégia lehetőségével foglalkozik. Erre egyébként egy könyvbemutatót is szervezünk június 22-én Budapesten, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karán. A másik kötet pedig kimondottan az EU-Afrika közötti migrációs trendekkel és tendenciákkal foglalkozik. A tanulmányok pedig neves külföldi szakemberek, hazai kutatók és a témával foglalkozó fiatalok tollából születnek majd. Valamint az Afrika Tanulmányok folyóirat egy migrációs különszámát is kiadjuk. Ezeken a csatornákon szintén szeretnénk erősíteni ezt a fajta kommunikációt, hogy a tudományos közeg mellett a laikus érdeklődők is örömmel vegyék kezükbe ezen műveket.

A játék milyen esettanulmányokra épül?

Az alapját természetesen kutatások szolgáltatják. Ebben az értelemben, mi nem folytattunk primer kutatást, de a világban számos központ működik ilyen profillal, és velük kapcsolatban is vagyunk. Ezek a tanulmányok elérhetők, felhasználhatók. Kapcsolatban vagyunk a magyarországi migránsokkal, érintett szervezetekkel, figyeljük a statisztikákat. Ezekből egy valós, adatokkal alátámasztott játék épül. Természetesen fikciós elemekkel is gazdagított játék ez, de az útvonalak, tendenciák mindenképpen helytállóak.

Az embereknek Afrikáról többnyire az éhezés, a szegénység, népirtás, háborúk és polgárháborúk jutnak az eszébe. Miközben az elmúlt években, évtizedekben bekövetkezett számos pozitív változás is. Ebben egyrészt a médiának másrészt a médiákat ellátó civil/félcivil szervezeteknek nagy szerepe van. A nemrég megjelent könyvednek a címe ehhez képest Kelet Afrika a fejlődés útján. Ez a kötet is ezt az eltorzított képet akarja kicsit helyre tenni?

A fejlődést rengeteg oldalról lehet és kell megközelíteni. A különböző diszciplínákból érkező kutatók ezt a kérdést mind máshogy értelmezik. A politikatudomány szemszögéből azt vizsgáltam, hogy a gyarmati uralom alól felszabadult államokban, különösen az esettanulmányomat, Tanzániát tekintve, milyen államfejlődés következett be az elmúlt 50 évben. A hatalom- és tulajdonszerkezetek mennyiben alakultak át, milyen törekvésekkel rendelkeznek. A fejlődés tehát ebben a tekintetben államfejlődés és demokratizálódás, de nem feltétlenül a nyugati típusú demokrácia exportjáról van szó, hanem a helyi viszonyok között kialakult demokratizálódási folyamatokról. Ez persze gazdasági fejlődést eredményez, a globális piacokba, folyamatokba történő integrálódást. És természetesen az együttműködési kultúra fejlődését. Ezért a könyvemben is végül több aspektusa merül fel a fejlődésnek, de a fókusz egyértelműen az államfejlődésen van. A befolyásolásról talán annyit mondanék el, hogy tényleg próbálunk szemléletformálóak lenni.

A projekt weboldala