Mikor a szobát már csak halk szuszogás töltötte be, az egyik paplan mocorogni kezdett, s kicsusszant alóla egy aprócska szőrpamacs. Peti volt az, a legifjabb nyuszi, ki mindenbe beleütötte tapsiorrát, illetve tapsifülét. Tappancshegyen kerülgette az ágyikókat, majd méretes hallókáit a falhoz tapasztotta.

Épp kopogtattak a bejárati ajtón! Apó hangját hallotta aztán, amint köszöntötte, s beljebb tessékelte a vendéget. Vakond néne volt az! Vajon miért látogatott el hozzánk ilyen titokzatos körülmények között? - morfondírozott el egy pillanatra Peti, aztán tapsifüle újra az üreg falához tapadt.

Néne izgatottan hadart, Peti csak egy-egy szót hallott egészen tisztán, például hogy a tisztás túlsó végén, meg hogy soha senki nem látta azelőtt, meg hogy hörgő-morgó...A történetet itt-ott tarkította Anyó jajveszékelése, s Apó kimért hümmögése.

Hörgőőő meg morgóóó - mormolta Peti. Mi a maszatos nyúlmancs lehet? - gondolkodott el. Mire újra hallgatózni kezdett, a túlsó szoba már elcsendesedett, Vakond néne távozott.
Peti ágyba bújt, de nem jött álom apró piros szemeire. Egész éjjel a titokzatos hörgő-morgó körül forogtak gondolatai, s végül óriási, egy nyúlhoz mérten igen bátor elhatározásra jutott...

Kora hajnalban telepakolta hátizsákját, felhúzta a nyúlcipőt, halkan kiosont és elindult a nagy tisztáson túlra...

Csenge mesebefejezése:

Út közben találkozott a kisvakonddal, Vakondkával. Megkérdezte, hogy nem tud-e a titokzatos hörgő-morgóról valamit. Vakondka így válaszolt:

- Hallottam róla annyit, hogy valahol a mezőn kóborol.

Nyúl Peti megköszönte a segítséget és továbbment. Hamarosan el is ért a mezőre. Elgondolkodott, hogy vajon hogy fog ő túljutni ezen az erdőt határoló veszélyes mezőn. Végülis kitalálta: nem fog félni semmitől, még az autóktól sem. Ugyanis a mezőn túl már részben a város volt. Nekivágott tehát a mezőnek. Itt-ott egy-egy varjú röpült föl nagy károgással, de Peti nem ijedt meg, továbbment. Már besötétedett, mikor átért a mezőn. Ott elkezdett fülelni. Egyszer csak ezt vélte hallani: Már megint! Hrrrrr...Jaj! Minek ide...jaj!Hrrrrr! - Peti ennek hallatára kissé megszeppent, de nem ijedt meg. Odalopakodott egy fa mögé, és azt látta, hogy egy sün hörög-morog, mert mindig nekimegy egy tojásnak.

- Segíthetek? - kérdezte csendesen Peti.

- Oh megtennéd? Vidd el innen ezeket a tojásokat! Mindig nekimegyek az egyiknek!

- Hogy hívnak?

- Sün Samunak. Eltévedtem. Nem találom a szüleimet! Auu!

- Szerintem ne vigyük el innen a tojásokat, hiszen holnap húsvét van! De tudod mit? Gyere el hozzánk! Feladunk egy hirdetést, hogy megtaláltunk! Akkor majd eljönnek érted a szüleid. Gyere, menjünk!

Sün Samu elfogadta a megállapodást. Hazamentek a nyúlüregbe. Otthon volt nagy öröm! Peti szülei nagyon örültek Petinek és Samunak. Fel is adtak egy hirdetést, és másnap Samura is rátaláltak a szülei. Utána pedig együtt megünnepelték a húsvétot, és már senki sem félt a titokzatos hörgő-morgótól.