Hetek óta erdőt telepítettek.

Hatalmas láncfűrészek bőgtek fel, kivágták az öreg fákat, helyükre zsenge facsemetéket ültettek, a jövő erdejét.
Estére telepakolták rönkökkel a teherautót.

Az egyik napon több fát vágtak ki a szokásosnál. A favágó észrevette, hogy magasabb a rönkszállító, de nem törődött vele. Gázt adott és elindult.
Az erdei híd alatt vezetett az útja. Bátran, nagy lendülettel hajtott volna át alatta, de akkor nagy dübörgéssel az autó megakadt, és a híd alá szorult. Hiába erőltette a motort, se előre, se hátra nem tudott mozdulni.
Tanácstalanul szállt ki az autóból.

A nagy zajtól megrettenve, félénken kukucskáltak az erdei állatok. Elősettenkedett köztük a legerősebb, a medve és segíteni próbált. A favágó megörült a segítségnek, feltűrte ingujját, és minden erejüket összeszedve megpróbálták kitolni a teherautót. De az meg sem mozdult.
Ekkor előbújtak a szarvasok. A favágó kötelet kötött az autó elejére, hogy a szarvasok, akár a szánt, húzni tudják, hátulról meg nekifeszülve tolta az erős medve. De az autó meg sem moccant.

Ekkor előbújt a félénk kis erdei nyúl, és ő is felajánlotta a segítségét.
Elmosolyodott a favágó, az apró, gombszemű nyuszi láttán.

-Én tudom, hogyan szabadíthatnád ki a teherautót a híd alól! Ki kell engedni az autógumikból a levegőt!

Megörült a favágó a remek ötletnek, leengedte sebtiben a kereket, és az autót játszi könnyedséggel áttolták a híd alatt. Amikor végeztek, szerette volna megsimogatni a nyulacska buksiját, de már sehol sem találta. Messzire szaladt, mert félt, hiszen ő volt a legkisebb állat az erdőben. A favágó arra gondolt, mennyire igaz a régi mondás.

Többet ésszel, mint erővel!